Emma idegesen járkált fel-alá a nappaliban. Isabella tudta jól, hogy Emma így fog reagálni. Ő volt az egyetlen, akit mindig beavatott a dolgaiba. Az egyetlen, aki mellette állt, az egyetlen igazi bizalmasa.
– Hogy bízhatsz benne? Azok után, amit tett! Te megőrültél!
– Emma, tudom, hogy igazad van, de a szükségben ismered meg azokat, akik tényleg melletted állnak. És Fabio azonnal felajánlotta a segítségét!
– És ha pár hét múlva eldob? És mi ez az őrültség, hogy mindjárt össze is bútorozol vele? Ráadásul Olaszországba?!
– Az ilyen őrült helyzetek, őrült megoldásokat szülnek! Nem félek, hidd el, hogy nem lesz gond!
– És mi lesz, ha megint összeomlasz?
– Nem fogok, hidd el! Átgondoltam!
Isabella most már egyre kétségbeesettebb volt, látta, hogy nem nagyon tudja meggyőzni Emmát. Magában az istenekhez fohászkodott, hogy végre Emma hagyjon fel a kérdéseivel és fogadj el a döntését.
– Persze! Átgondoltad! Azt bezzeg nem gondoltad át, hogy feldob a pénzéhes anyád, aki miatt ekkora bajban vagy! Hol is van ő most pontosan? Tudod egyáltalán? Tudja, hogy a börtönt kockáztatod miatta? Biztos vagyok benne, hogy ő meg a pasija nyúlták le azt a pénzt.
– Ne mondd ezt, ő az anyám! Ha tehetne értem valamit, már megtette volna!
– Akkor dobd fel ezt a Johnt!
– Nem tehetem, nem akarok senkire bajt hozni!
– Így hát magadra hozod a bajt! És összeállsz ezzel a fickóval!
– Szeretem, hogy lenne ez baj?
– És én is szeretem! – lépett Fabio a nappaliba.
Isabella azt hitte, menten elájul! Emma is meghökkent, nem számított rá, hogy a férfi megjelenik. Kérdőn nézett Isabellára.
– Elnézést, nem akartalak megzavarni benneteket, de már alig bírtam az én Bellám nélkül! Annyi időt elvesztegettünk már, most minden percet ki szeretnék élvezni! – lépett Isabella mellé, majd lehajolt és gyengéden megcsókolta. – Hadd mutatkozzam be, Fabio Lombardi vagyok.
– Tudom, ki maga, a hírneve megelőzi Önt! – szegte fel a fejét Emma és fagyos pillantást vetett a férfira. – Ajánlom, hogy vigyázzon Isabellára és ne verje át megint!
Emma választ sem várva, átölelte Isabellát és búcsút vettek.
– Kérlek gondold át amit mondtam! – majd sarkon fordult és kiviharzott.
Isabella kétségbeesetten nézett Fabiora.
– No, úgy hiszem, megérdemelnénk az Oscart az alakításunkért. Biztosra veszem, hogy elhitte a történetet és mérget vennék rá, hogy őrültnek hisz bennünket! – nevetett jóízűen.
– Nagyon vicces, valóban! – dühöngött Isabella. – Minek jöttél?
– Hogy meg ne szökj a kis alkunk elől! És, hogy segítsek összepakolni, meg elintézni azt a sok mindent, amit kell. Hiszen egy jó társ a szerelme mellett van mindenben, nem igaz?
Isabella puffogva állt neki csomagolni, közben több telefont bonyolított le. Fabio közben tájékoztatta az elkövetkező napok menetrendjét illetően. Mindenről gondoskodott: fodrász, kozmetikus, masszázs, új ruhatár, időpont az ügyvédekhez a szerződés aláírására és elintézte az alapítványt is, hogy visszavonják a feljelentést.
“Hát ez vár rám! Kiszolgálnak, megkapok mindent, cserébe csak a szépen becsomagolt testem kell adnom. Egy foglyul ejtett madár aranykalitkába zárva.” Isabella szíve összeszorult és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
– Úgy látom, megvagyunk! – csapta össze a kezét Fabio, amikor valóban már minden holmit bekapoltak. – Nekem most egy fontos üzleti tárgyalásra kell rohannom. Taylor kint vár a kocsiban, mától ő a személyi testőröd. Elvisz a lakásomra, rendezkedj be. Igyekszem időben hazaérni.
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
