Fabio gondolatai kavarogtak. Bellát a kifutón igazi vadmacskaként ismerte meg. Kisugárzása olyan hatással volt rá, akár egy halálos ítélet, amelytől már soha nem tud szabadulni. Akkor úgy gondolta, hogy vágyát egyetlen éjszaka csillapíthatja. De aztán a lány elérhetetlennek bizonyult.
Valahogy mégis áttörte az első védővonalakat, ám ott egy jégkirálynővel találta szembe magát. De azon az estén New Yorkban olyan arcát mutatta Bella, hogy úgy érezte soha nem lesz elég a lánnyal töltött idő. Egyre többet beszéltek telefonon. Aztán az egyik közös ismerősük mindkettőjüket meghívta a vidéki birtokára egy hétvégére. Máig nem tudja mi történt, de Bella vasárnap reggelre nyom nélkül eltűnt a házigazda unokatestvérével egyetemben. Azóta hallani sem akart a lányról. Erre jött ez a botrány. Amit ő most igenis ki fog használni. Bár pont nem a legjobb az időzítés, de sebaj! Ezt az üzleti ügyet még letudja, csupán pár hétig húzódhat még, aztán elutaznak az olaszországi birtokára és pontot tesznek a dolog végére.
Gondolatait hangos kiabálás törte meg és a következő pillanatban az asszisztense sűrű elnézesek közepette esett be egy őrjöngő nőszemély társaságában az irodájába.
– Elnézést uram, nem tudtam megállítani. Már riasztottam a biztonságiakat, hamarosan itt lesznek.
Fabionak kellett egy perc, hogy rájöjjön ki is áll vele szemben: Bella unokatestvére, Emma állt előtte.
– Nincs semmi gond, beszélek a hölggyel. Mondja meg a biztonságiaknak, hogy nincs rájuk szükség.
Emma felszegett fejjel állt előtte, mondandójába csak akkor kezdett bele, amikor az asszisztens távozott.
– Nem fogok elnézést kérni, hogy így magára rontottam. Azért jöttem, hogy figyelmeztessem! Isabella nincs egyedül, én mellette állok. Nem fogom hagyni, hogy maga is csak kihasználja a naivitását. Az unokahúgom sok borzalmon ment keresztül, köztük maga miatt is a poklokat járta meg. Nem is értem, hogyan lehet még mindig szerelmes egy ilyen aljas gazemberbe. Dehát ő már csak ilyen! Az anyjának is mindent eltűr. Csakhogy tudja, be fogom bizonyítani, hogy ártatlan és akkor nem kellenek a maga mocskos kis trükkjei. Isabella talpra fog állni és valóra fogja váltani az álmát, hogy grafikus legyen!
Fabio éppen szóra nyitotta volna a száját, de Emma még a szuszt is beléfojtotta.
– Ne mondjon semmit! Nem érdekelnek a hazugságai! Átlátok én magán! Jegyezze meg ezt a napot, mert hamarosan véget vetek a maga kis játékának is!
Emma ezzel sarkon fordult és amilyen viharosan érkezett, ugyanúgy távozott is.
Fabio visszahuppant a székébe és azonnal cselekedett.
– Taylor, jól figyelj!
– Igenis, uram!
– Isabella minden lépéséről tudni akarok! Mindenről! És a múltját is kutasd fel. Tudni akarok mindent a családjáról, a gyerekkoráról, a modell karrierjéről. Mindenről! Megértetted?
– Igenis, uram! Azonnal intézkedem! Van egy emberem, akinek ez gyerekjáték és nagyon diszkrét!
– Köszönöm, Taylor! – tette le a telefont Fabio és sietősen távozott ő is az irodából.
Testőre és egyben sofőrje a kocsinál várta.
– Salvatore, mindent tudni akarok Isabella unokatestvéréről, Emmáról. Állíts rá valakit, aki követi.
– Igenis, uram!
– Diszkrét legyen!
– Ez természetes, uram. Tehetek még valamit Önért?
– Köszönöm, egyelőre ennyi. Most csak haza akarok menni.
Isabella már négy napja “élvezte” a luxusbörtönt Fabio jóvoltából. A férfi egy fontos üzleti tárgyalás vége felé járt, ezért korán ment dolgozni és csak késő este ért haza. Isabella pedig egész nap otthon rostokolt. Na nem mintha egy percig is bánta volna, minél távolatt tudta a férfit, annál jobban volt.
Berta pedig kedves és szórakoztató társaságnak bizonyult. Isabella segített neki a házimunkában, az ebéd és vacsora készítésben. Igaz, Berta hallani sem akart erről. “De hölgyem, engem az úr ezért fizet, nekem ez a munkám. Hogy nézne ki mégis, ha ön csinálná meg helyettem?!” – csapta össze a két kezét a kora ellenére is fiatalos házvezetőnő. “Nekem az a dolgom, hogy amit az úrnő mondd, azt megcsináljam!” Isabella pedig kapva ezen a mondaton, megparancsolta, hogy innentől osztoznak a feladatokon. “Jaj nekem, ha ezt az úr megtudja!” -csapta össze a két kezét az asszony.
Fabio már másnap megjegyezte, hogy Berta újított a vacsorán és el kell ismerje, hogy jól tette. Ma este sem volt ez másként.
– Berta, maga mindig felülmúlja önmagát! Nagyon ízletes volt a vacsora. Nem igaz, cara mia?
Berta már éppen szóra nyitotta a száját, amikor Isabella a szemével csendre intette, Berta, pedig bezsebelte az Isabellát illető bókot. A vacsora végezetével Fabio ma azonban nem sietett vissza a dolgozószobájába. Isabella összerezzent, ahogy a férfi ehelyett alaposan végigmérte szemével.
– Van kedved a teraszon meginni egy pohár bort? A héten nem nagyon volt időnk beszélgetni, szeretném, ha mesélnél mit csináltál a héten.
– Jó, persze, menjünk! – válaszolta idegesen Isabella.
Fabio kiválasztott egy különleges vörösbort, Isabella pedig hozott két borospoharat és még egy sajttálat is összedobott, bár meg nem tudta volna mondani minek. Egy pohár bort említett Fabio, ő mégis úgy készült, mintha valami egész estés borkóstolóra készülne.
– Igazán jól kiismered magad a konyhában. – kacsintott rá a férfi. – Igazán megleptél, cara mia! Kíváncsian várom mit tartogatsz még számomra!
Isabella nem mondott semmit, helyette fülig pirult, mint egy kisgyerek, akit csínytevésen kapnak és a büntetés elkerülhetetlen. Fabio töltött a borból és leült a lánnyal szemben. Isabella a hatalmas rattan fotelben hirtelen olyan kicsinek és törékenynek látszott, ahogy lábait felhúzta védekezőn. Fabioban az az érzés uralkodott el, hogy bármi áron meg kell védje ezt a teremtményt.
– Ugye tudod, hogy nem vagy bezárva. Szabadon jöhetsz-mehetsz. Vásárolgathatsz. Amit csak szeretnél. Ezért adtam a hitelkártyát.
Isabella nem felelt. Nem tudta, hogy ez most valami teszt, vagy vallatás. Idegességében felhörpintette a bort és gyorsan töltött is még egy pohárral. Úgy hallotta, a vörös nedű nyugtatólag hat az idegekre.
– Isabella, nem akarom, hogy ez a pár hónap úgy teljen el, hogy teljesen boldogtalan vagy. Próbáld meg élvezni a helyzetet. Használd ki a kapcsolatunk adta előnyöket.
– Szóval tegyek úgy, mint a kitartottak? – szegte fel a fejét. – Szórjam a pénzed felesleges dolgokra?
– Modellként mivel tengetted a napjaidat mégis? Valahogy el kellett szórjad azt a rengeteg pénzt, amit kerestél…. – mondta cinikusan Fabio.
– Tudod lehet ám, hogy óriási nagy tévedésben vagy velem kapcsolatban. – Isabella egy hajtásra kiitta a bort és felpattant a fotelből. – Köszönöm a bort. Jó éjszakát!
– Akkor mesélj magadról! – lágyult el Fabio hangja, miközben megragadta a lány kezét, hogy ne tudjon elszaladni.
– Nincs mit mondanom. Te már elkönyveltél engem ilyennek és belátom a körülmények is csak ezt erősítik. Ha most megbocsátasz, elfáradtam, szeretnék lepihenni.
Fabio azonban felpattant és útját állta.
– Ne siess annyira, cara mia! Van nekünk egy alkunk!
Isabella megdermedt, érezte, ahogy ereiben megfagy a vér.
– Hogy mi… micsoda?! Most… most akarod… itt, izé… – Isabella teljesen bepánikolt, beszéd helyett is csak dadogni tudott.
– Isabella, nézz rám! – mondta Fabio, miközben megemelte a lány állát, hogy muszáj legyen a szemébe nézzen. – Miért nem engeded el magad? Teljesen megőrjítesz ezzel a riadt, jaj ne érj hozzám pillantással, viszont amikor megcsókollak igenis érzem, hogy annyira kívánsz engem, ahogy én téged!
Isabellának ez már túl sok volt. Nem bírta tovább és záporozni kezdtek a könnyei. Igen, ugyanúgy kívánja a férfit. Igen, még mindig ugyanolyan szerelmes belé, mindazok ellenére, ami közöttük történt és ami most történik. A tisztességtelen ajánlat ellenére sem tudja utálni. Azok a sötét, izzó szemek fogva tartották, a férfias, karizmatikus kisugárzása teljesen rabul ejtette. Romantikus oldalából kapott kis ízelítő pedig még mindig elhitette vele, hogy a férfi egy igazi sármőr, odaadó társ és forró szerető. Utóbbi azonban egyáltalán nem igaz saját magára. Mi lesz, ha férfi rájön? A gondolatra egész teste remegni kezdett.
– Jaj, cara mia, mi történik veled? Gyere, felviszlek a hálószobába.
Isabella hosszú percekig siratta még sanyarú sorsát, hogy a maradék józan esze is elhagyta és, hogy a teste oly csúfosan elárulja, ha a férfi hozzáér. És még most is, ahogy a sírástól rázkódik a férfi ölelése vigaszt nyújt. Olyan erősen kapaszkodott belé, mintha ezzel az erővel egy varázsütésre megváltoztathatná a dolgok állását. Aztán valahogy mély álomba szenderült.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek.
