Isabella hirtelen nem is tudta hol van, a szemét is alig tudta kinyitni. Zavarta az erős napsütés és a feje is sajgott. A távolból halotta, ahogy egy mély és férfias hang pergő olasz nyelven beszél. Fülelt, de szemhéja alig akart nyitva maradni, nem tudott még felébredni.
Erőt vett magán és kényszerítette magát, hogy nyitva tartsa a szemét. Hunyorgott és pislogott, hogy szeme hozzászokjon a reggeli fényekhez. Ahogy körbepillantott rájött, hogy bizony nem a saját hálószobájában van, hanem Fabioéban. A takaró alatt tapogatni kezdte magát és megfagyott a vére, amikor rádöbbent, hogy anyaszült meztelen. Fabio ebben a pillanatban tette le a telefont és pillantásuk összeakadt.
“Nem hiszem el, hogy lefeküdtem vele?!” – sikított fel magában. “Nem hiszem el, hogy megtettem és nem emlékszem semmire! Jaj, istenem, mit tettem?!”
– Buon giorno, gioia mia! – ült le mellé az ágyra Fabio és gyengéden végigsimított az arcán.
Isabella riadtan húzódott arrébb, magára szorítva a takarót, felült az ágyon, lábait védekezően maga elé húzva. Fabio figyelmét nem kerülte el a lány reakciója.
– Sajnos rohannom kell egy megbeszélésre, pedig nagyon szívesen visszabújnék melléd, hogy megismételjük az éjszaka történteket, te kis vadmacska.
– Istenem! – szakadt ki Isabellából és szégyenében a fejére húzta a takarót.
– Nem emlékszel semmire, ugye?
Isabella félve kukucskált ki a takaró alól, érezte, hogy egész teste lángol a félelemtől és a szégyentől.
– Ittál te korábban alkoholt?
– Nem. – felelte röviden és tömören.
– Isabella, tudom, hogy nem illik ilyet egy hölgytől kérdezni, de valójában hány éves is vagy?
– Huszonkettő.
Idősebbnek nézel ki, persze nem sokkal, félre ne értsd, elbűvölően szép vagy így korán reggel is. Akár egy friss, hamvas barack. De a múltad alapján nem igazán értem néha a reakcióidat. Ha jól számolom már olyan tizennégy évesen modellkedtél. Ennyi idő alatt azért elég sok tapasztalat éri a lányokat.
– Megint a feltételezés és az előítélet! – kapott az alkalmon Isabella. – Túl sokat képzelsz rólam, meglepődnél azon, milyen keveset tapasztaltam… – de nem fejezte be a mondatot, mert észbe kapott, hogy éppen az éjjel adta oda magát a férfinak.
Fabio hosszú percekig csak nézte a lányt.
– Az éjjel rosszul lettél, gondolom a bor miatt. Ezért hideg zuhany alá állítottalak. Ezért vagy most meztelen. Természetesen nem történt köztünk semmi. Komolyan mondtam, hogy próbáld meg élvezni a helyzetet, amiben most vagyunk. Tudom, hogy ugyanúgy kívánsz, ahogyan én téged. De valami miatt mégis ellenállsz. De tudod mit? Van időnk, előttünk az egész nyár… Csomagolj is össze, ma délután indulunk Olaszországba.
– Hogy mi? – kiáltott fel Isabella kétségbeesve.
– Ne aggódj cara mia, hidd el, élvezni fogod! Jót fog tenni neked egy kis levegőváltozás és a kettesben töltött idő! – kacsintott a férfi, majd arcon csókolta. – Taylor majd tájékoztat a továbbiakról, nekem most rohannom kell.
Isabella még mindig sokkos állapotban feküdt az ágyban, amikor Berta kopogtatott, hogy kész a reggeli és jött segíteni csomagolni. Gondolatai kavarogtak. Hogy került mégis egy ilyen megalázó helyzetbe? Hogy a testét eladta egy férfinak, akibe egykoron szerelmes volt és kész lett volna neki adnia magát. Életében először Fabionál érezte, hogy kész odaadni a lelkét és a testét is egyaránt. Azon a hétvégén biztos volt benne, hogy megtörténik a dolog. Készült rá egész lényével, ünneplőbe öltöztette a testét és a lelkét is. Éppen a férfit kereste, hogy magával csábítsa a szobájába, amikor meghallotta, hogy a vendégség férfi tagjai sutyorognak és hangosan hahotáznak a billiárd teremben. Éppen be akart lépni, amikor meghallotta miről beszélnek.
“Nem mondasz semmit? Uramisten!? Hát egyértelmű! Még nem fektetted meg a csajt! Na mi van a híres Fabio Lombardi sármmal? Fogadjuk ötven ezer dollárban, hogy ma sem fekteted meg!” – nevetett cinikusan egy ismeretlen hang! “Tartjuk a fogadást! Fabio csak a megfelelő alkalomra várt, igaz barátom!” – ismerte fel Jacob hangját, aki Fabio régi barátja volt.
A szavak úgy hatottak, mintha puskagolyók találták volna el közvetlenül a szívét. Fejvesztve rohant ki az épületből, ahol egyenesen a vendéglátó unoköccsébe rohant, aki pont olyan feldúlt volt, mint Isabell. A fiú éppen menekülőre akarta fogni, ami pont kapóra jött Isabellának. Bepattant mellé a kocsiba és így szökött el a birtokról. A fiúval aztán hírbe hozták, amit végül egyikük sem cáfolt, sőt a srác egy picit meg is lovagolta a hírnevet.
Isabella septében összepakolt, majd könnyes búcsút vett Bertától. Taylor már az autónál várta, a csomagjait már bepakolta, menetre készen állt.
– Indulhatunk, hölgyem?
– Igen, köszönöm!
Úton a reptérre hatalmas harcot vívott magában. Három hónap vár rá, távol a hazájától egy férfival, akit egyszerre gyűlöl és megvet, de ugyanakkor ha hozzáér, elemi erővel vonzza magához. Amikor azt hitte, hogy lefeküdtek, azt sajnálta, hogy nem emlékszik rá, pedig valaha azt gondolta, hogy erre a pillanatra mindig emlékezni akar. Felszegte a fejét és elhatározta, hogy a következő három hónapot ki fogja használni. Nem fog ellenállni a testi vágyakozásnak, amit érez. Úgyis elkerülhetetlen a vég, hiszen köti az alku. Akkor legalább történjen úgy a dolog, hogy saját maga is örömét lelje benne. Ha Fabio rájön, hogy mennyire tapasztalatlan, úgyis azonnal kipenderíti a házból.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
