Isabella úgy érezte forog vele a világ. Nem volt ura már testének, de lassan elméje is elhomályosodott. Fabio forró csókokkal borította be, kényeztetve és ingerelve minden porcikáját. Remegve tartotta vissza a lélegzetét.
– Érzem, hogy akarsz engem! – suttogta Fabio. – Miért próbálsz ennyire görcsösen ellenállni?
– Nem akarlak… – válaszolta, ám közben a férfi érintésére kéjsóváran felnyögött.
– Kis hazug… – csókolta meg forrón. – Engedd el magad, ne hadakozz az érzések ellen, amiket keltek benned!
Isabella már nem tudott mit felelni, mert egész teste lángolt a vágytól, gondolataiban már csak Fabio volt és a leküzdhetetlen végzetes vágy, amit a férfi iránt érzett. Elszállt minden ellenállása és mint egy doromboló kiscica bújt a férfihoz. Legbelül még egyszer utoljára elátkozta magát és végérvényesen beismerte, hogy a szíve mindig is Fabioé volt és az is marad örökre.
– Csodálatos vagy, cara mia!
Isabella minden mozdulata ösztönös volt, saját magát is meglepte szemérmetlensége. Körmeit mélyen a férfi vállába mélyesztette, csípőjét pedig gondolkodás nélkül emelte meg, hogy eggyé váljanak. Fabio is ösztönösen cselekedett. Isabella a rövid fájdalomtól felsikoltott, mire Fabio mozdulatlanná dermedt!
– Dio mio! – kiáltott fel.
Isabellát azonban annyira magával ragadta a pillanat, hogy ösztönösen mozdította meg a csípőjét újra.
– Isabella, állj! Hogy titkolhattad ezt el? Állj, nem akarok fájdalmat okozni!
A lány hirtelen magához tért és szégyenkezve elpirult. Szégyellte, hogy kiderült a tapasztalatlansága és szégyellte, hogy csak arra vágyik, hogy a férfival eggyé váljon.
– Nem okozol fájdalmat, kérlek ne hagyd abba! – nézett mélyen a férfi szemébe és vadul megcsókolta.
Fabio gyengéd, mégis szenvedélyes volt. Isabella az érzékiség buja világában találta magát és még többet akart belőle. Teljes extázisban együtt jutottak a csúcsra. Isabella úgy érezte, mintha ezernyi apró kis tüzijáték robbanna egyszerre benne. Szerelemtől mámorosan feküdt Fabio karjaiban, míg a szenvedélyből teste kezdett felocsúdni. Fabio szorosan tartotta és gyengéden simogatta.
– Azt hiszem, hogy most valami igazán különlegeset éltünk át, cara mia. Viszont úgy érzem, hogy van miről beszélgessünk a múltunkkal kapcsolatban. Szerintem lenne mit megmagyarázz.
Isabella azonnal megdermedt és iszonyú rémület fogta el.
– Nem hiszem, hogy kellene miről beszéljünk. Én teljesítettem az alku rám eső részét.
– Te még komoly azt gondolod, hogy mindez csupán az alkunk miatt történt?
– Ugyan mi másért. – vakkantotta oda Isabella kíméletlenül.
– Per Dio! – csapott a fejéhez Fabio. – Nem értelek Isabella! Nem értem miért hazudsz! Mindent tudok rólad! MINDENT!
– SEMMIT nem tudsz te rólam! – kiabált vissza rémülten Isabella és felpattant az ágyból.
Teljesen védtelennek érezte magát, így szemével valami ruha után kutatott. Fabio ingén akadt meg a szeme és egy gyors mozdulattal felkapta.
– Te felvulkodott hólyag! – mondta idegesen, miközben próbálta begombolni az inget. – Azt mégsem tudtad, hogy szűz vagyok, lehet nagyobb összegben kellett volna fogadj rám!
– Miről beszélsz mégis? – döbbent meg Fabio.
– Ugyan, nem kell megjátszanod magad, pontosan tudod miről beszélek! Hallottalak titeket azon az estén a biliárd szobában!
Fabionak hirtelen eszébe jutott az az este.
– Itt valami nagy félreértés van, cara mia!
– Ne is próbáld tagadni! “Tartjuk a fogadást! Fabio csak a megfelelő alkalomra várt, igaz barátom!” – mondta, miközben igyekezett utánozni Jacob hangját.
– És gondolom ennél a mondatnál el is rohantál… – fintorgott Fabio.
– Még szép! Mégis mit kellett volna tennem?
– Tovább hallgatózni, kedvesem! Ugyanis elhordtam a fiúkat és semmiféle fogadásba nem mentem bele! Az ilyesfajta fogadások nem az én stílusom…
– Na persze, te aljas alkukat kötsz, hogy elégtételt vegyél a megcsorbult férfiúi hiúságodon!
Fabio elindult Isabella felé, aki hátrálni próbált, ám egyenesen a falnak ütközött. Amikor a férfi odaért, megfogta a lány állát, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni.
– Sajnálom, hatalmasat tévedtem veled kapcsolatban!
– De még mekkorát! Most pedig szeretném, ha magamra hagynál!
– Rendben, de ezt holnap át fogjuk beszélni!
Fabio nem várt választ és neki is szüksége volt egy kis egyedüllétre, hogy átgondolja a történéseket. Isabella zokogva rogyott az ágyra és álomba sírta magát.
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
