Isabella egész úton a repülőig szótlan volt. Fabio sem tudta, hogy mivel tenne jót, ha beszélgetést kezdeményezne vagy ő is csendben maradna. Belül azonban emésztette a harag, hogy ennyi fájdalmat okozott és még mi vár Isabellára, amikor be kell lássa, minden igaz, amit az anyjáról mondtak.
Már negyed órája a magasban repültek, amikor Fabio nem bírta tovább.
– Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de valamikor beszélnünk kellene kettőnkről is.
– Fabio, nem is ismerjük egymást. Én lehet, hogy még magamat sem ismerem. Nincs is olyan, hogy kettőnk.
– Szerintem igenis van. Ha egyszer fontos voltam neked…
– Honnan veszed ezt mégis? – kiáltott fel riadtan Isabella.
– Emma tett egy-két megjegyzést… Aztán amikor elmesélted, hogy miért hagytál faképnél, arra sarkalt, hogy elgondolkodjak rólad és rólam. És végül is vártál rám. Nem adtad oda magad másnak.
– Oh, te pökhendi….
– És én beléd szerettem és úgy érzem, hogy te is szeretsz még. – vágott a szavába Fabio.
Isabella hirtelen nem tudott mit felelni, mert Fabio minden szava igaz volt. Mégis most úgy érezte, hogy Emma elárulta, Fabio pedig jócskán visszaélt az információval.
– Meg akartalak szerezni, bármi áron. Az egom hatalmasabb volt és magam sem akartam tudomást venni arról, hogy a szívem és az eszem is mást diktál. Bánni fogom mindig, hogy így viselkedtem. De ha adsz még egy esélyt, bebizonyítom, hogy mennyit jelentesz nekem és hogy alapból nem vagyok egy becstelen férfi.
– Mindenekelőtt az egóddal kezdj valamit, kérlek! – vetette oda Isabella.
– Amit csak kívánsz, cara mia! – hajolt közelebb Fabio és gyengéden megcsókolta.
A következő pillanatban már a karjában tartotta és a hálószoba felé cipelte.
– Hálószoba is van ezen a gépen? – hitetlenkedett Isabella.
– És bőven van időnk, hogy alaposan szemügyre tudd venni! – felelte Fabio, miközben gyengéden az ágyra fektette.
Fabio hosszasan nézte a lányt. Nem tudott betelni a látvánnyal. Fölé hajolt és apró csókokkal kezdte beborítani minden porcikáját, miközben ügyesen megszabadította a ruháitól.
– Mindennél jobban vágyom rád!
Isabella egész teste vibrált és lángolt a vágytól. Beletúrt a férfi éjfekete hajába és vadul szájon csókolta.
– Gyönyörű vagy! Téged nekem teremtettek, most már biztosan tudom.
Isabella remegő ujjakkal igyekezett kigombolni a férfi ingét és nadrágját. Ahogy megérintette Fabiot, a férfi híres önuralma ismét csődöt mondott és hevesen rángatta le magáról a ruháit. Óvatosan ereszkedett le a lány széttárt combjai közé. Isabella pedig felajzva a vágytól gondolkodás nélkül emelte meg a csípőjét. Mindketten egyszerre mosolyodtak el és hagyták, hogy a szenvedély és a szerelem teljesen magával ragadja őket. Lassú és érzéki ritmusban mozogtak együtt. Isabella saját magát is meglepve Fabio minden mozdulatára ugyanolyan szenvedéllyel reagált, mígnem egészen a mennyországig repültek és elvesztek a mámorban. Kimerülten feküdtek egymás karjaiban.
– Csodás vagy cara mia! Különleges és én annyi mindennel tartozom neked!
– Fabio, ugyan, mivel tartoznál te nekem? Mindketten jócskán félreismertük a másikunkat. Te tettél egy ajánlatot, amit én elfogadtam. Teljesen mindegy, hogy mi vezérelt bennünket a kezdetekben, mert ennek hála valami egészen csodásat éltünk át az előbb is.
– Szóval csodás vagyok? – kacsintott pajkosan Fabio a lányra.
– Az, csak ne bízd el magad! – koppintott a férfi orrára Isabella.
A pilóta hangja rántotta vissza őket a jelenbe. Hamarosan megérkeznek és Isabella szembe kell néznie anyjával. És az igazsággal. Hangulata pillanatok alatt az egekből a semmibe zuhant és fojtogató köd vette át a helyét a pár perccel ezelőtti mámoros boldogságnak. Fabio azonnal megérezte és bátorítóan megszorította Isabella kezét.
– Itt vagyok melletted! Rám mindenben számíthatsz!
A kifutón már egy limuzin várta őket és egyenesen a magánnyomozó és Emma által megadott címre hajtottak. Egy hatalmas kerítés előtt álltak meg, amely mögött mégis jól látható volt egy impozáns épület. A sofőr becsengetett és valami kamu szöveggel a portás azonnal be is engedte.
– Fabio, ez valami tévedés lesz.
– Attól tartok kedvesem, hogy elég sok meglepetés vár ma rád és nem a kellemes fajtából. Sajnálom, hogy ezt át kell élned.
Isabella szíve összeszorult, ahogy besétáltak a hatalmas házba és meglátta az anyját és Johnt.
– Te mit keresel itt? – kiáltott fel meglepetten John. – Jessica! – kiáltott dühösen és kérdőn nézett a nőre.
Jessica azonnal elsápadt ijedtében.
– Mit keresel te itt? Hogy találtál meg bennünket?
– Igaz volt bármi is, amit valaha mondtál nekem, anyám? – kérdezte kétségbeesetten. – Nincsenek is adósságaink, amiket apa hagyott ránk? Mégis miből telt nektek minderre?
– Ki az ördög ez melletted? – tajtékzott Johna dühtől. – Kit hoztál a nyakunkra?
– Semmi közöd hozzá! Itt most én kérdezek! – emelte fel a hangját Isabella mindenki legnagyobb döbbenetére.
Jessica mindenféle hazugságot kezdett el összehordani, szemrebbenés nélkül. Fabio nem bírta tovább és a nő szavába vágott.
– Cara mia, évekkel ezelőtt vették ezt a házat. Soha nem voltak adósságok, csak ezzel a mesével szedték el a pénzed.
– Mocskos hazugság! – rikácsolta egyszerre vérvörös fejjel Jessica és John.
– Nyugodtan vegyenek vissza ebből a hangnemből, rengetek bizonyítékom van maguk ellen, amivel örökre rács mögé juttatthatom mindkettőjüket! Isabellának csak egy szavába kerül és mindent átadok a hatóságoknak.
– De nem fog ilyet mondani! – vágta rá kegyetlenül Jessica. – Az anyja vagyok!
– Téged egyáltalán nem érdekelt volna, ha mindezek miatt engem csuknak le? – suttogta Isabella és egyszerre érzett haragot és szánalmat is az anyja iránt.
Anyja hallgatása többet mondott ezer szónál.
– Nem csak én tudok minderről, anyám! Emma is! Ő pedig csak arra vár, hogy bosszút álljon rajtad, értem és apáért.
Isabella belekarolt Fabioba, felszegte a fejét és minden erejét összeszedve egy apró könnycsepp elhullajtása nélkül távozott. Úton vissza a repülőhöz szorosan összebújt Fabioval.
– Nem engedem, hogy még egyszer ártsanak neked, vagy fájdalmat okozzanak, gioia mia.
– Igazából a lelkem mélyén tudtam…- suttogta. – De annyira meg akartam felelni, hogy egy legalább egy kicsit szeressen! Emmának mindenben igaza volt és nem lehetek neki elég hálás, hogy felnyitotta a szemem, bármekkora fájdalommal is jár ez. És azért is hálás vagyok neki, hogy neked is kikotyogott ezt-azt… – pirult el. – És neked is köszönöm, hogy elhoztál és végig csináltad ezt velem.
Fabio még szorosabban ölelte és gyengéden megcsókolta.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A befejező részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
