Jó néhány hét eltelt már azóta, hogy Isabella és Fabio visszatértek a kellemetlen kis kiruccanásból. Elugrottak ez idő alatt Emmához is és Isabella megköszönt mindent, amit az unokatestvére érte tett. Emma elintézte egy legyintéssel és kedvenc mondásával: a családom vagy, mindent megteszünk egymásért.
És Emma mondása igaz lett Fabiora és Isabellára is. A nyár hátralévő részére visszatértek Olaszországba és minden percet együtt töltöttek. Fabio mesélt a családjáról, a vállalkozásáról. Isabella közben olaszul tanult és beiratkozott egy grafikus képzésre is ősztől. Teljes volt az idill és a boldogság, miközben eltelt a nyár. Ideje volt visszaindulni Londonba. Fabio miután bejelentette, hogy három nap múlva visszatérnek, hirtelen furcsán kezdett viselkedni és órákra eltűnt üzleti ügyek miatt.
Isabella éppen a ruháit csomagolta és eltűnődött magában. Vajon milyen lesz visszatérni? Ha kiszakadnak ebből a kis buborékból vajon Fabio még szeretni fogja? A város és az üzleti világ telis tele van szebbnél szebb, gazdag és befolyásos üzletasszonyokkal. Vajon Fabio akkor is akarni fogja még? A nehéz és fájó gondolatokra szíve összeszorult. Tervezgették a jövőt, vagyis Isabella jövőjét, hova és hogyan fog majd iskolába járni, de miután megvolt a beiratkozás, a jövőt illetően nem esett több szó. A pillanatoknak éltek és élvezték az életet és egymást. És hirtelen újra azon morfondírozott, hogy Fabio az elmúlt napokban furcsa volt és többször is magára hagyta valami fontos üzleti dolog miatt. Ráadásul még most, az indulás előtt is el kellett rohannia valahova, így majd csak a reptéren találkoznak. Isabella lecsukta a hatalmas bőröndöt és nehéz szívvel hagyta hátra a villát, hogy a reptérre induljon.
Balsejtelme beigazolódni látszott, ahogy beült a limunzinba. Egy kis doboz, átkötve egy hatalmas zöld masnival várta az ülésen. Isabella nem is olyan régen pont a színek jelentéséről olvasott egy tanulmányt. “Zöld, az újrakezdés színe… “ – gondolta magában. Kinyitotta a dobozt és egy kulcsot talált benne. “Hát így állunk! Vett nekem egy lakást búcsúzóul…” – gondolta keserűen.
Egy órával később Isabella egyedül szállt a magasban vissza Londonba. Fabio a reptéren sem várta, csupán egy terepjáró Taylorral.
– Isten hozta asszonyom! – üdvözölte a férfi szívélyesen.
– Örülök a viszontlátásnak, Taylor! Esetleg tud valamit Fabioról?
– Igen, már várja Önt. Igyekszem a leggyorsabban odafuvarozni.
– Igazán kedves, köszönöm! – felelte és igyekezett barátságon mosolyogni, de egyre inkább csak sírhatnékja volt.
Már vagy egy órája utaztak és a várost is elhagyták. Isabella erre feszültebb lett.
– Hova megyünk mégis, Taylor?
– Nem tudom pontosan, én csak egy címet kaptam, de fél óra múlva ott vagyunk.
Isabella meredten bámult maga elé, nem tudta mire vélje ezt a nagy titkolózást. Ezek szerint Fabionak nehezére esett volna szemtől szembe elmondani, amit tervez. Végre megérkeztek és Taylor segített kiszállni a kocsiból. Isabella ahogy körbepillantott majdnem menten elájult. Hirtelen kővé dermedt és elárasztották az emlékek. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig gördül az arcán. Ebben a pillanatban látta meg Fabiot, aki szinte futott felé.
– Cara mia, csakhogy itt vagy végre! – kiáltotta és felkapta a lányt, megpörgette a levegőben, majd forrón megcsókolta.
– Mi ez az egész? – kérdezte alig hallhatóan, annyira remegett a hangja.
– Hát nem egyértelmű? – nevetett Fabio.
– Megvetted a régi birtokunkat búcsúajándéknak?
– Meg, igen, …. – akadt meg hirtelen a hangja – milyen búcsú?
– Hát búcsú… – lábadt könnybe a szeme hirtelen és csuklott el a hangja. – Annyira elfoglalt voltál mostanában és magamra hagytál és visszatértünk ide is, ahol te újra az üzletember leszel és én annyira nem illek ide…
– Cara mia, nincs itt semmilyen búcsú! – kiáltott fel Fabio. – Csak nem mentek olyan simán a dolgok az adásvétellel meg a felújítással, ahogy gondoltam és mérgemben idejöttem személyesen. És volt, amit itt kellett személyesen elintéznem.
Kotorászni kezdett a zsebében és még egy kis dobozt vett elő. Letérdelt Isabella elé és felé nyújtotta a dobozt.
– Legyél a feleségem Isabella Jones! Azt akarom, hogy örökre mellettem legyél! Ez a birtok annyit jelent neked, kislányként édesapáddal itt boldog voltál. Szeretném, hogy itt rendezkedjünk be és neveljük fel a gyerekeinket! Szeretném, ha mostantól mindig boldog legyél, velem!
Isabella könnyei már záporoztak a meghatottságtól és boldogságtól.
– Igen, leszek a feleséged! – kiáltotta, Fabio pedig újra felkapta és megpörgette a levegőben, majd egyenesen a hálószobába vitte.
Fabio gyengéd és szenvedélyes volt mindig, Isabella pedig úgy érezte, hogy a világ is megszűnik létezni körülöttük. Mámorosan feküdtek egymás karjaiban.
– Nem megy ki a fejemből, hogyan gondolhattad, hogy elhagynálak.
– Jaj, Fabio, nézz rám. Én annyira egyszerű vagyok hozzád képest. Annyira távol áll tőlem a világod. És a múltam, az anyám tettei elég nagy árnyékot vetnek rám. Visszajöttünk a világba, ahol te vagy a milliárdos Fabio Lombardi, akinek senki nem tud ellenállni. Gyönyörű és okos nők vesznek körbe újra nap, mint nap, akikhez én nem érek fel.
– Nézz a szemembe, cara mia! Hihetetlen, hogy még mindig nem vagy tisztában a vonzerőddel. Végzetes! Minden férfi kéjsóváran bámul utánad, ahogy megpillant. És te nem csak kívül vagy szép, hanem belül is. Egy igazi kincs vagy! Az én kincsem!
Isabella fülig pirult és szemérmetlenül nézett a férfi szemébe.
– Végzetes vonzerő, mi? – nevetett pajkosan. Nos akkor lássuk mire is képes ez a szupererő! – hirtelen Fabio fölé kerekedett és forrón megcsókolta.
– Dio mio, te vadmacska! – ragadta meg Fabio a csípőjét és újra elvesztek egymásban.
Vége
… na és mi történt Jessicával és Johnnal? Emma és Ariana egy fondorlatos tervvel kicsalták a pénzüket, amit aztán annak az alapítványnak adtak, ahonnan az utolsó nagy összeget elsikkasztották. Így végül nem adták fel őket a rendőrségen, de tettek arról, hogy érezzék, hogy minden lépésüket figyeli valaki.
Az előző részt itt olvashatod.
Ha tetszett a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
