A Tisza Gábor alapítvány egy vajai fiúról kapta a nevét, aki az iskolai zaklatás miatt véget vetett az életének. Gábor tizenhat éves volt, amikor az iskolai zaklatások elől inkább az öngyilkosságot választotta. „Inkább a halál, mint az iskola” – mondta édesanyjának halála előtt. Mégis, hogy juthat el idáig egy fiatal? Miért lehet tabu téma a zaklatás? Miért fél annyira egy gyermek elmondani, hogy zaklatás áldozata? Hogyan tehetünk a zaklatás ellen akár szülőként, akár nevelőként, akár barátként? Minderről az alapítvány kuratóriumának elnökével, Orosz-Turoczi Melindával beszélgettünk.
– Mi történt Tisza Gáborral? Lehettek arra utaló jelek, hogy ilyen végzetes lépésre készül?
– Gábor Iskolai zaklatás áldozata lett. Folyamatos bántás érte őt, ami mindenki számára pokol volna, állandósultak a gúnyolódások, zrikálások, rossz pletykák. Nem tudott tovább ezzel élni. Részéről ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem az utolsó „menedék”. Igen, voltak, vannak jelek, amelyekből a pedagógus, és a szülő is felismerheti, ha nagy a baj.
– Mit jelent pontosan a bullying? Milyen formái vannak?
– Szisztematikus, hosszabb időn át elkövetett, szándékos és tudatos bántalmazó cselekvéssor, melyben a viszonyok kiegyenlítetlenek, a szerepek pedig nem cserélődnek fel. Az áldozat áldozat marad, míg a bántalmazó bántalmazó. Több féle zaklatási módszerrel találkozunk, és persze az is meghatározó, mely korcsoport tagjai épp melyiket használják, de megfigyelhető a nemek közötti különbség is, például a fizikai bántalmazást (verekedés, rúgás, ütés, megfélemlítés) kevésbé használják lányok, ők inkább a verbális (bántó szavak, gúnyolódás sértés), vagy rejtett zaklatást (pletykák terjesztése, gúnyos , negatív gesztusok, szavakkal megalázás) választják. És persze korunk gyönyöre az internetes zaklatás. (A közösségi média negatív hozzászólásai, vagy szöveges üzenetküldés. Kínos, titokban készített videók egy másik személyről.) Ez a legújabb és talán legveszélyesebb formája a zaklatásnak, hiszen sosincs vége. Bárhol és bármikor utol érheti a gyermeket.
– Egy szülő mit tehet ha a gyermeke zaklatás áldozata? Milyen árulkodó jelei lehetnek, hogy valami nem stimmel?
– Itt el kell különítenünk a fizikai és a verbális bántalmazást.
A fizikai bántalmazás nyomai: testrész takargatása, a látható külsérelmi nyomokra zavaros magyarázatot ad, vagy úgy tesz, mintha nem tudná honnan származik. A gyermek azért takargatja magát, mert szégyelli, ami történt vele. Magát okolja, és fél a következményektől. a szülő, és a felnőtt reakciójától.
Az érzelmi bántalmazást nehezebb észre venni, de vannak árulkodó jelek: nem szeretne iskolába menni, fáj a hasa, feje, hányingere van iskolakezdés előtt. Nem akar az iskolai dolgokról beszélni, zárkózottá válik. Ha szóba kerül az iskola, szomorú vagy dühös lesz, heves érzelmi reakciót produkál, vagy túlságosan kerüli a témát, hirtelen leromlik a tanulmányi eredménye, rossz jegyeket kap, alvászavarai lesznek, nem tud odafigyelni, koncentrálni, önértékelési problémák jelentkeznek nála, saját magát negatívan ítéli meg, depressziós tüneteket produkál, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, vasárnap este már kezdi rosszul érezni magát, állandósult félelemérzete van.
Nagyon fontos hogy ne bagatellizáljon se a szülő se a pedagógus. Ha a gyermek elmeséli mi történt vele, az a legfontosabb hogy meghallgassuk, figyeljünk rá. véletlenül se mondjunk olyanokat hogy „lépj túl rajta” vagy „ugyan már majd megunják” vagy a legrosszabb: „hát üss vissza te is” (az erőszak erőszakot szül, és a gyerek eddig azért nem ütött vissza, mert nem tud, vagy mert fél, ha ezt kérjük tőle, úgy fogja érezni, hogy a saját hibája az hogy bántják, hiszen nem tudja magát megvédeni). Hallgassa meg és próbáljanak együtt megoldást keresni akár az osztályfőnök bevonásával. Utóbbit csak akkor, ha a gyermekkel előre megbeszélték a szülők.
– Miért lesz valaki áldozat? Hogy lesz valakiből áldozat, aki emiatt annyira bezárkózik, hogy nem mer segítséget kérni?
– Áldozat bárkiből lehet. Ha kicsit eltér a társaitól, szőke, vagy szemüveges, vagy pufók, vagy túl sovány, és sorolhatnám. Jellemzően, azok a gyerekek, akik valamiért a perifériára szorultak, nagyobb eséllyel válnak áldozattá. Vagy például ha fizikumát tekintve gyenge, vagy visszahúzódóbb típus. Az áldozatok maguk is néha bagatellizálnak, elhitetik magukkal, hogy „ez nem gond” biztosan a bántalmazónak volt csak rossz napja, vagy esetleg ő maga „csinált valamit rosszul” épp ezért nem kér segítséget. Egyrészről szégyelli, ami vele történik, nem is bízik a felnőttekben, nem hiszi, hogy majd a szülő vagy a pedagógus segíteni tud, sőt előfordul, hogy nem megfelelő beavatkozás során csak ront a helyzeten. Egyébként pedig ilyen helyzetekben beszűkül a tudat. Csak ő van egyedül, és a probléma.
– Mit kellene tegyen az iskola, a pedagógus? Mert nyilván az iskola, az osztálytársak, a pedagógusok akár egész testközelből láthatják a zaklatást.
– Pedagógusként fontos, hogy felismerje a jelenséget. Ismerje a diákjait. Az érintett diákokkal pedig beszélgetni kell, sokat. Akár szülők bevonásával. Sokat enyhíthet a feszültségen, ha például az osztályfőnök segít megkeresni, ki miben ügyes, a periférián lévő gyerekekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
– Olyan egyértelműnek tűnik, hogy a szülő és az iskola közösen nevelik a gyermeket, bármilyen aggály esetén kommunikálnak egymással, bizalommal fordulnak egymáshoz. Mégis a tapasztalat az, hogy nincs meg ez az összhang, nincs meg a kellő kommunikáció, nem támaszkodnak egymásra. Mit gondolsz, miként lehetne ezen változtatni? Az alapítvány által nyújtott képzés lehetne akár az első lépés, hogy fókuszba kerüljön a téma és pedagógus és szülő együtt tegyen a bullying ellen?
– Alapjaiban kell megváltoznia a szülő-pedagógus kapcsolatnak. Hogy végre nem „ellenségnek” hanem partnereknek lássák egymást. És kezdjenek el együtt dolgozni a gyerekekért. Az alapítvány tervezi a közös találkozókat szülőkkel és pedagógusokkal is, ahol a bullying fontosságára és kezelésére hívjuk fel a figyelmet, és szembesítjük őket azzal hogy csak közösen tudjuk megoldani a helyzetet
– Hogy lesz valakiből zaklató? Tisztában van egyáltalán azzal, hogy mit csinál?
– Általános megfigyelés, hogy a zaklatókból többnyire hiányzik az empátia. Kevésbé tudják átérezni a helyzetet. Sokszor hozott a minta, hiszen maga is bántalmazó légkörből jön, de persze az is előfordul, hogy egyszerűen „ilyen típus”. A zaklatóknak mindkét esetben szintén segítségre van szükségük. Az Iskolai bántalmazások során többnyire a maguk gyengeségét fedik el, vagy saját elnyomásukat kompenzálják. Hogy milyen nagy kárt tudnak okozni, azt nem tudják végig gondolni. Akkor sem, ha ezzel még önmaguknak is ártanak.
– Szokták mondani, hogy aki elfogadja a rosszat és nem tesz semmit, az is bűnös. Hogy lesz valaki csak csendes szemlélője a zaklatásnak? Hiszen nyilván valamit éreznie kell, de mégsem cselekszik. Mi áll a hátterében?
– Három szereplője van a bullyngnak.: az áldozat, a bántalmazó, és a szemlélő.
A szemlélő vagy szemlélők kulcsfontosságú szereplők, hiszen nélkülük, nem lehetne zaklatás. A bántalmazónak kell valaki(k) akivel megoszthatja a felelősséget. Hiszen ha a többiek látják, és nem tesznek semmit, akkor a dolog szinte legális. A bulliyng azért létezhet, mert a csoport nem tesz semmit. Beindul a csoportdinamika, az egymásra mutogatás: miért nekem kéne cselekednem, hiszen a többiek sem tesznek semmit?!
Az áldozat védelmezői aktívan és passzívan is reagálhatnak az eseményekre. Az aktív védelmezők a zaklatás során nyíltan az áldozat védelmére kelnek. A passzív védelmezők ugyanúgy elutasítják az erőszakot, mint az aktívak, ám fizikailag nem támogatják az áldozatot, mert félnek a zaklatók bosszújától. A tétlen szemlélődők kívülállókként vannak jelen, úgy tesznek, mintha észre sem vennék, mi zajlik körülöttük. Előfordulhat, hogy ezek a tanulók valóban közömbösek a történtek iránt, de az is lehet, hogy csak szeretnének kimaradni az erőszakból és a tétlenséget tartják biztonságos választásnak.
A védelmező gyerekek két legkiemelkedőbb jellemzője a magas empátia és az anyához való biztonságos kötődés. Az anyával való biztonságos kötődés növelte a védelmező magatartás megjelenésének valószínűségét, míg az apához való kötődés minőségének nem volt ilyen hatása. A biztonságos kötődés eredményeképp megjelenik az empátia. Ez az eredmény azt jelzi, hogy a szülőkre fókuszáló programoknak is helyük van az agresszió és a zaklatás megelőzésében
– Az alapítvány tevékenységei között szerepelnek a prevenciós programok? Mesélsz kicsit erről?
– Fontos, hogy a lehető leghamarabb elejét vegyük a zaklatásnak, ezért szinte 0 éves kortól vannak prevenciós tevékenységek.
A Ringató foglalkozások
Óvodás korig kíséri a gyermekeket. Sok jótékony hatása mellett az anya-gyermek kapcsolatot is elmélyíti, szorosabbra fűzi, ami később hozzásegíti a gyermeket a bántalmazó szerep elkerüléséhez (www.ringató.hu).
Óvodásoknak létrehozott Prevenciós program
A Program megalkotója Dr. Jármi Éva, az ELTE- PPK iskolapszichológiai tanszékének adjunktusa. A program azzal a céllal jött létre, hogy a bullying felismeréséhez és megelőzéséhez adjon segítséget, valamint kellő ismeretet és támogatást nyújtson a megfelelő társas környezet kialakításához. Mindezt játékkal, mesével, szakmailag megalapozott gyakorlati és elméleti útmutatók alapján. A program foglalkozásainak főszereplője Szepi, aki egy kedves űrbéli lény, és akinek plüssfiguráján keresztül mutatják be a gyerekeknek az óvodai bántalmazás eseteit. A gyerekek 5 hét alatt, minden hétfőn jelképesen levelet kapnak Szepitől, melyet az óvónéni felolvas nekik, s melyben Szepi elmeséli az őt ért bántalmazást, mellyel kapcsolatban segítséget kér az óvodásoktól, vagy kisiskolásoktól
Enable program
Ezt a programot is Jármi Éva alkotta meg, a gyerekek iskolai éveiben nyújt konkrét segítséget a zaklatás ellen.
Továbbá iskolalátogatások, melyek során felhívjuk az intézmény figyelmét a bullying kezelés fontosságára, pedagógus konferenciák, a témával kapcsolatban gyakorlati tanácsokkal szituációs gyakorlatok bemutatásával, szülő konferenciák gyakorlati tanácsokkal, segítségnyújtással. Jelenleg folyamatban vannak a tárgyalások a „Békés Iskolák” program vezetőjével is, hiszen szeretnénk ha minél több kész megoldás teret kapna az intézményekben,
– Hogy tudnak a programok eljutni óvodákba, iskolákba?
– Maguk az intézmények is felvehetik velünk a kapcsolatot, ahogyan az már most is előfordul. A tapasztalat az, hogy amely óvodákat, Iskolákat megkeresünk, mindenhol örömmel fogadnak. Tehát nem az eljutás a feladat, hanem a megvalósítás, amihez komoly forrásokra van szüksége az alapítványnak.
Az alapítványt magánszemélyként és cégként is tudják támogatni a www.tiszagabor.hu oldalon, továbbá Facebookon is megtalálhatóak vagyunk, illetve van a Facebookon egy licit oldalunk is, ahol különböző tárgyakat ajánlanak fel. Továbbá kereshetnek minket az alapitvany@tiszagaboralapitvany.hu email címen is.
