Létezik az a hallgatólagos megállapodás szülő és bölcsőde, óvoda, iskola között, hogy a szülő a gyermekét ott biztonságban tudja. De aztán történik valami, ami hirtelen alapjaiban kérdőjelezi meg a biztonság garanciáját és jön a nehéz, de jogos kérdés: ki a felelős a történtekért?
Tisza Gábor tizenhat éves volt, amikor az iskolai zaklatások elől inkább az öngyilkosságot választotta. „Inkább a halál, mint az iskola” – mondta édesanyjának halála előtt.
Tiszta Gábor tragikus halála után többen felszólaltak a témában, szülők is, akiknek gyermeke(i) szintén kortársai(k) általi zaklatás áldozata(i) volt(ak) vagy akár még most is az(ok). Mindezek ellenére a téma továbbra is tabunak számít, holott a prevenció lehet az egyik legjobb védekezés, aminek nem csak a nevelési intézményekben kell helyet szorítani, hanem a szülők feladata is, hogy beszéljenek erről gyermekeikkel már óvodás korban.
Fontos, hogy a szülőben és a gyermekben is realizálódjon, hogy erről beszélni kell. Igenis, meg kell tanítani egy gyermeknek, hogy mi az a bántalmazás, hogy ne kövesse el, ha pedig elszenvedi, tudjon segítséget kérni.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 15-19 éves kor között elkövetett öngyilkosságok száma 2013 óta nem csökken. Az öngyilkosságok egyik oka pedig az óvodai és iskolai zaklatás.
Ami egy heccnek indul kiscsoportban, kinőheti magát komoly zaklatássá. Amin páran jót nevetnek, komoly lelki sérülést okozhat annak a gyermeknek, akire a csúfolódás, heccelés irányul és akár egy egész életen át cipelheti a terhet. Minél tovább tart a folyamat, annál komolyabban sérül a bántalmazott.
Hány gyermeknek kell még meghalnia, hogy végre komoly figyelem irányuljon a témára? Tényleg lehet mentség a túlterheltség, a pedagógus- és iskolapszichológus-hiány a problémára? És vajon lehet válasz a zaklató gyermek szüleitől, hogy az én gyermekem nem ilyen? Vajon, hogyan válik egy kisgyermekből zaklató? Milyen családi mintát lát otthon, mi válthat ki egy gyermekből olyasfajta viselkedést, hogy másokat bántson? És vajon milyen az a közösség, ahol a kortársak inkább beállnak a sorba és nem kiállnak a bántalmazott mellett? Hogyan lehetne érzékenyíteni a gyermekeket, hogy elfogadják egymást, hogy eszükbe se jusson cikizni a másikat. És vajon tisztában van-e mindenki azzal, hogy a bántalmazást és a zaklatást nem csak a bántalmazott gyermek sínyli meg?
Komoly népegészségügyi problémával állunk szemben, amely ha elfajul és bekövetkezik a legrosszabb kimenetel, már nem lehet mit tenni. A leghatékonyabb módszer a megelőzés lenne. Szükség van komplex programokra, amelyek ezt szolgálják. Szükség van szakemberekre, akik átadják a megfelelő tudást és szükség van a befogadó társadalomra.
A Tisza Gábor Alapítvány célja az iskolai zaklatások csökkentése, pedagógusok és szülők tájékoztatása, a figyelem felhívása az ügy fontosságára. Az alapítvány prevenciós programjai közé tartozik a Ringató foglalkozás és az óvodásoknak megalkotott prevenciós program.
A Tisza Gábor Alapítvány mindent elkövet, hogy támogatók révén minél több pedagógust képezhessen, és támogassa a szülőket. Közös érdek, hogy ép lelkületű gyerekek nőjenek fel.
A következőképpen lehet támogatni az alapítvány munkáját:
– megosztással, vigyétek hírül, hogy van megoldás
– anyagi támogatása az alapítványnak, számlaszámuk: 11742568-214462490
– a szülői munkaközösség felveheti a kapcsolatot az alapítvánnyal és szülők anyagi támogatásával a képzést biztosítják az intézményben
– jótékonysági rendezvénnyel
– tárgyi felajánlással
Lehetőség van továbbá csatlakozni a BULLYing STOP- Jótékonysági Licit csoporthoz, ahol akár felajánlóként, akár licitálóként segithettek.
Olvasd el az alapítvány kuratóriumának elnökével, Orosz-Turoczi Melindával készült interjúnkat is!
#nenézdtétlenülhogymásokatbántanak #bullying #stopbullying #tiszagaboralapitvany #alapitvany #jótékonyságilicit #teszünkegymásért
