Hogy is van az a mondás?! “Attól fáj a legjobban a pofon, akitől ha visszakapnád, abba belehalnál.” De ugye arról már nem szól a fáma, hogy ahhoz, hogy visszaadja, először nekünk kell odacsapni. És mi ugye nem általottunk igazán nagyot odacsapni…
No, de miért is van az, hogy azokat bántjuk, akik szeretnek minket és akik ránk se hederítenek, azok szeretetéért pedig akár háborúkat vívunk és a végsőkig elmegyünk? Pedig van egy határ, amit ha álépünk, a szeretet is megsínyli.
És mondhatnám, hogy én bezzeg nem viselkedem így, én kivétel vagyok, de a francos nagy igazság az, hogy mind beleszaladunk ebbe a hibába. De miért?
Nyilván az ember azok körében engedi el magát a leginkább, ahol tudja, hogy biztonságban van: mert elfogadják olyannak, amilyen. És nagy igazság az is, hogy minden ember szeretetre vágyik. Mind arra vágyunk, hogy szeressenek. Hogy mindenki szeressen, mindenki elfogadjon. És ha valaki számára nem jelentjük azt, amire vágyunk, akkor elfog minket valami elemi vágy, hogy bizonyítsuk, hogy érünk mi annyit, hogy szeressen. Van bennünk valami, ami képes azt a másikat befolyásolni és megváltoztatni a velünk kapcsolatos érzéseit. Mert titkon mind különlegesnek hisszük magunkat. És tényleg, mind-mind egyediek és különlegesek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki szeretni fog bennünket.
Igenis el kell fogadni, hogy lesznek, akiknek kevesebbet fogunk jelenteni, mint amennyit mi szeretnénk. És igenis, oda kell figyeljünk, hogy ne azokat bántsuk, akiknek pedig sokat jelentünk. Nehéz, mert elemi ösztönök működtetnek minket, amik alapján cselekszünk mindkét szituációban. Nehéz, mert mindkét esetben hatalmas önkontrollra is szükség van, hogy ne okozzunk megalázó helyzeteket vagy netán mi alázzuk meg saját magunkat.
Tökéletes megoldása persze se ennek, se annak a helyzetnek nincs. Csupán törekedni tudunk arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül felismerjük, hogy milyen helyzetben is vagyunk. Meg kell tanulnunk, hogy ne ragaszkodjunk, ha nem kellünk és akiknek igazán sokat jelentünk, azokat megtartsuk és a szeretetükért minden nap tegyünk és hálásak legyünk.
Tudom, hogy szeretsz és ezért bántalak: de tudd, hogy én is szeretlek, ezért merem megtenni; mert feltétel nélkül bízom benned. Remélem nem lépem át a határt, amely által elszakadna a szeretetfonal.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
