Kulcsár Edina, Berki Mazsi, Tóth Andi, Tóth Gabi, Várkonyi Andrea, GWM, Schobert Norbi… jaj, istenem, de hosszú a lista! Celebjeink, influenszereink. Ragyogás, pénz, csillogás. No nem a Hollywood-i, csupán ez a magyarországi.
Nők és férfiak, akik azzal keresik a betevő falatot, hogy “mutogatják magukat”. Van, aki kérkedve, van aki szerényebben. Lehet őket szeretni és nem szeretni. Ezt mindenki eldöntheti. Nincs kényszer, jogunk van dönteni. Vannak akiket én is jobban csípek és van, akiket egyáltalán nem. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy van, akit egyenesen utálunk. Bevallom, van akiket én is utálok. De hát ez az élet rendje. Mindenkit nem lehet szeretni és mindenki minket sem szerethet. Nem vagyunk egyformák. Jaj! Még jó! Milyen is lenne a világ?!
Viszont van, amihez SENKINEK sincs joga. Porig alázni a másikat. Fröcsögve, gusztustalanul megtiporni, egész létét megkérdőjelezni, sőt, egyenesen a halálát kívánni.
Személy szerint szeretem a bulvárt. Nagyokat szoktam kacagni a reggeli kávém közben, amikor a “híreket” olvasom. De az egyenesen elborzaszt, hogy emberek mit megengednek maguknak a közösségi médiában! Alpári módon, empátiát nem ismerve gázolnak mások lelkébe, flegmán, a földbe döngölve egész lényét. Sőt! Nem csak az utált személyét, hanem egész családját vagy gyermekeit.
Bedobhatnám, hogy a világ megérett a pusztulásra, de tudod mit?! Engem igazából az érdekel, hogy, aki így viselkedik, aki ily megkeseredett, miért nem a saját életének rendbetételére fordítja mindezt az energiát?
Milyen ember az mégis, aki rezzenéstelen arccal, nap-nap után, megállás nélkül gyártja a negatív kommenteket, provokál másokat, szisztematikus karaktergyilkosságot végrehajtva? Milyen ember az mégis, aki egy újszülött gyermeket ócsárol a szülei viselkedése miatt, vagy éppen a hozzátartozóját? Mire neveli saját gyermekét? Hogy bánik a mindennapokban másokkal?
Félreértés ne essék! Mindenkinek joga van a véleményéhez. De ugyanakkor mindenkinek joga van a méltósághoz, hogy minden körülmények között emberként bánjanak vele. És nem a celebeket védem, mert sokuk viselkedése nálam is kiveri a biztosítékot. Én azokat ítélem el, akik egyetlen mondattal legyilkolják a másikat. Mert ezt teszik. A közösségi média megmondóemberei, szuperanyái – mert ugye az interneten azok lehetünk, akik csak akarunk – valódi vagy hamis profilokkal – azt gondolva, hogy az megvédi őket – ádázul bántanak másokat. Mert persze személyesen lehet, hogy fülét-farkát behúzva kullogna el…
Ezek az emberek megkeseredettek, frusztráltak és talán igazán nem is merik felvállalni a gondolataikat, véleményüket a mindennapi, valódi életközösségükben. Ehelyett nyomdafestéket nem tűrő kommentekkel árasztják el az internetet. Mindezt azért, mert a való világban megtört, önbizalomhiányos emberek, akik mások megalázásával élik ki frusztrációikat, mert igazából saját magukat is utálják és szégyellik.
Hol van mégis a határ? Ki fog gátat szabni ennek?
Mert igenis meg kell legyen a határ! És ezt a határt senkinek nem szabadna átlépni. És nem! Nem helyes az a nézet, hogy de hisz celebjeink saját akaratukból teregetik ki a mindennapjaikat, ezért aztán ezzel jogot adtak nekünk arra, hogy a földbe döngöljük őket, ha olyat tesznek vagy mondanak, ami nekünk nem tetszik. Vagy tényleg jogunk lenne egy közutálatnak örvendő celeb frissen született gyermekének a legrosszabbakat kívánni?!
HALLÓ! Hát miről tehet egy csecsemő, egy gyermek? Ember! Maradt még neked egy csöpp józan eszed?! Belegondoltál, hogy ha valaki ugyanazt vágná a fejedhez, amit te vágsz mások fejéhez, akkor abba beleroppannál? A te meggyötört, gyenge lelked vajon meddig tudná ezt elviselni? Belegondoltál, hogy te vajon mit tennél, ha téged, a családodat, a gyermekedet, a szeretteidet érne ilyesfajta atrocitás?
Nem. Biztos, hogy nem… mert akkor valószínűleg nem írnál ilyeneket.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
