Az emberek már csak ilyenek: szeretik megmondani a másiknak, hogy hogyan is lehetne jobb az élete. Mind szeretünk egy kicsit beleokoskodni mások dolgaiba, hogy addig se kelljen a saját gondjainkkal küzdenünk. És hát hajt a kíváncsiság is. Lételemünk. Ahogy a pletykálkodás is. Megfűszerezi ez az unalmas hétköznapokat.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg ez a határokon belül történik. De eljön az a pillanat, amikor valakinek elege lesz a kéretlen tanácsokból, mert a vélemény osztónak, okoskodónak fogalma sincs arról, hogy mégis mi, miért történik.
Szóval nem mondtam el eddig senkinek, elmondom hát most mindenkinek!
Elváltam. Egy csoda kislánnyal egyedül maradtam. Egy szar házasság után mindenki azt gondolhatná, hogy micsoda megkönnyebbülés, de rohadtul nem az, amikor rádöbben az ember lánya, hogy bizony gyermeke apja szinte kisemmizte. Igaz a mondás, hogy szegény embert az ág is húzza…
Szerencsére volt kiért hajtanom! Kínkeservesen, vért izzadva, de megteremtettem az anyagi biztonságunkat és egy aprócska, meghitt otthont kettőnknek. KETTŐNKNEK! (igen, csupa nagybetűvel!)
Aztán az új férfi hirtelen, a semmiből robbant be az életünkbe. Mondanám, hogy ő a nagy Ő, de már nem hiszek a tündérmesékben. Ahogy ő sem akarja a lovagot fehér lovon eljátszani. Nyílt lapokkal játszunk, szívtunk már eleget.
Vele sem volt kegyesebb a sors, az asszonynak meg a gyerekeknek hagyott mindent, plusz a szeretőből lett új társ is élvezi a hatalmas vagyon felét. Hiába, az a mondás is igaz, hogy a pénz nem boldogít.
Szóval most itt állunk ketten: együtt, de mégis külön. Nem egyedül, mert egy pár vagyunk, de nem függünk a másiktól. És köszönjük, jól vagyunk!
Mi már nem akarunk összeköltözni, együtt vagyont gyarapítani, közös gyereket vállalni. A gondjainkról is csak néha beszélünk, egymásnak a jót tartogatjuk. Nem kell együtt elaludnunk és együtt ébrednünk. Nem kell szerelmes szavakat suttogjunk, nem kell játszanunk, elfogadnunk, tűrnünk. Egyszerűen csak élünk!
Szóval teljesen feleslegesek a nekem szánt jó tanácsok, hogy fogd meg, van pénze és a neki szánt intelmek is, hogy csak a pénzedre hajt, menekülj! (Mert hát mi más körül is forogna a világ, mint a pénz!) Feleslegesek a kérdések is, hogy ennyi év után miért nem költözünk össze, kinek van nagyobb baj a fejében: nekem vagy neki; és vajon mi lehet az a hatalmas, borzasztó, nagy titok egyikünk vagy mindkettőnk múltjában, ami visszatart minket attól, hogy egy magasabb szintre emeljük a kapcsolatunkat.
Barátok vagyunk. Néha picivel többek. Csupán ennyi a válaszunk!
Barátság extrákkal – na de nem az a hóbortos, kegyes kis hazugság-féle, ahol az egyik fél tuti megszívja a végén, mert beleszeret a másikba vagy már eleve szerelmesen megy bele a játékba.
Mi pontosan tudjuk, hogy nem akarunk tovább lépni, örök hűséget fogadni. Nem akarunk koloncot és koloncok sem akarunk lenni. Ahogy mi ketten most együtt vagyunk, meg nem is, pont így, pont ettől tökéletes!
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg, kövess minket facebookon és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
