Nyomasztó a csend, ami ránk telepszik. De nem bánom, elég volt egy jelenet a kórházban. Nincs szükség újabbra. Talán nem is baj, hogy nem szólunk egymáshoz a hazavezető úton, így van időnk átgondolni a dolgot, a mondandókat.
Igazából nem értem még most sem, hogy miért fakadt ki ennyire Gábor. Minden évben nyaralunk egyet hármasban. Jó, igaz nem két hétre megyünk el egy másik országba, hanem csak országon belül keresünk egy jó wellness szállodát és egy hétvégére pattanunk meg. Értem én, hogy sokkolta, meg anyagilag ez jelentősebb költség, de hát könyörgöm, bankár vagyok, lényegében pénzt termelek folyamatosan, miért ne engedhetném meg magamnak ezt a luxust?!
Vagy eleve haragszik még rám. Megint próbált beszélni az esküvőrül de én ismét elodáztam a témát. Pedig most már átgondoltam és rájöttem, hogy igazából az esküvő csak egy ceremónia, legyen, ha neki ez annyira fontos. Csak még nem volt alkalmam ezt közölni.
Végre megérkezünk és Gábor leparkol. Sebtében száll ki a kocsiból és berohan a házba. Mire beérek, már töltött is magának egy pohár whiskyt és éppen nagyot kortyol belőle a kanapén ülve. Várok még egy pillanatot, mielőtt megszólalnék, hogy szétáradjon benne az ital, megnyugtassa és ellazítsa valamelyest.
– Nézd, sajnálom! Tegnap délután az egyik ügyfelem mesélte, hogy nemrég jött Baliról és új emberként tért haza, önbizalomtól duzzadva, megtalálta a benne lévő istennőt. És Dia bajban van! Izával megoldást kerestünk a problémájára. Diának pont erre van szüksége! Az már csak hab a tortán, hogy Iza pont ezt vette a fejébe! Láthatod, hogy teljesen reális, hogy megszerveztem ezt az utazást. Mindenki számára a legjobb döntést hoztam.
– Aha, értem, mindenki neked Dia és Iza…
– Gábor, ez nem fair, Dia nagy pácban van!
– Aha… és aki pácban van, azon segíteni kell, ugye?! Meg kell oldani a gondjait…- gúnyolódik. Majd egy pillanatnyi hatásszünet után hozzáteszi – … csak a saját házad táján menekülsz a gondok elől!
– Jó, igazad van! Valóban kerültem az esküvőről való beszélgetést….
– Nem csak ezt a témát kerülöd… – fintorog.
– De rájöttem, hogy ez csak egy papír, egy ceremónia, ha neked ez annyira fontos, akkor legyen, tűzzük ki a napot!
– És utána jöhetnek a gyerekek? Akarsz te egyáltalán családot velem?
– Már megbocsáss, de ez most hogy jön ide?! Ez ennél sokkal komolyabb téma és döntés! – vakkantom oda maró gúnnyal és megvetéssel.
Gábor nem mond semmit, kiissza a maradék italt a pohárból, majd úgy a falhoz vágja, hogy ezer darabra törik. Minden porcikám összerezzen.
– Te nem vagy szerelmes belém, Nina. – mondja miközben feláll. – De tudod, mi van?! – lép egyre és egyre közelebb felém.
Szinte megbénulok a félelemtől. Soha nem láttam még így viselkedni. Már a kórházban is jócskán kikelt magából, de most úgy viselkedik, mint egy eszelős.
– Bármit megtennék érted, még az álmaimat is eldobtam volna, ha azt kéred. De te nem kérsz semmit! Neked belőlem nem sok kell… Erre jössz itt ezzel a félmegoldással, hogy persze, legyen esküvő, az csak egy papír, de arról már megint nem vagy hajlandó beszélni, hogy gyerekeink legyenek!
Most már szemtől-szemben állunk egymással. Nem merek mozdulni, de nem is tudnék. Pörög az agyam, hogy mit kellene mondanom, de nem jön ki hang a torkomon.
– Életem szerelme vagy! Én mi vagyok neked? Itt állsz némán! Még most sem mondod, hogy szeretsz!
Érzem, hogy alig bírok már állni a lábamon.
– Megcsaltalak!
Nem tudom mennyi idő telt el. Csak álltunk egymással szemben és bámultuk a másikat. Nem tudom, hogy Gábor fejében mi zajlott le. Én teljesen tompa lettem. Kába. Nem, nem volt egy gondolatom sem. Az igazságot, ha takargatjuk, egy idő után magunk is elhisszük, hogy nem is létezik. De aztán amikor valaki a fejünkhöz vágja, az megbénítja az embert.
– Összepakolok magamnak pár napra, aztán amíg Balin leszel elviszem a holmimat. Feltételezem innen már nincs tovább közös utunk.
Továbbra sem tudtam mit mondhatnék. Elvonultam a konyhába és kibontottam egy üveg bort. Amikor a bejárati ajtó becsapódott, elfeküdtem a hideg konyhapadlón és a plafont bámultam.
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
