Cikksorozatunk olyan nőket mutat be, akik kilépve a komfortzónájukból mertek nagyot álmodni és hogy ezt az álmot megvalósítsák rengeteget dolgoztak érte nap, napután. Történetünk inspiráció lehet mindazok számára, akik mindezidáig féltek megtenni az első lépést vagy elakadtak az úton. Ezek a nők is köztünk járnak, lehet, hogy elsétáltak már melletted vagy éppen a szomszédod, ismerősöd. Lehet, hogy soha nem hallottál még róluk, hiszen nem celebekről, influencerekről beszélünk. Egyszerű hétköznapi emberek, akik bátrak, kitartóak és soha nem adják fel. Pont olyanok, mint te vagy én, csak éppen míg mi még az utat keressük, ők már járnak jára.
#inspirálónőkaszomszédból
Elena Honoria neve bizony nem ismeretlen a Gráciák oldal követőinek, hiszen Álom című novellája itt is olvasható. A novella 2020 novemberében jelent meg az oldalon, azóta pedig – ahogy mondani szokás – sok víz lefolyt a Dunán – , az írónő pedig több könyvet és novellát is megjelentetett.
No, de minden tündérmese szövevényes és nehézségekkel teli, ismerjük meg hát Elena történetét, hogy egy napi nyolc órában dolgozó nő, aki két kisgyermeket nevel és mellette háztartást vezet és ellát minden szerepet, amit feleségként és anyaként az élet rótt a nőkre, hogyan jut el odáig, hogy könyveket adjon ki. Mikor ötlik a fejébe, hogy Cukorfalat, Elarion és Isadora vagy éppen, hogy Lélekszilánkok, vagy Darina és Alexander?
– Valld be, hogy te nem szoktál aludni! Ne nevess 🙂
– (mégis felnevet) Pedig szoktam, ráadásul nagy az alvásigényem is. Így azzal nehezedik az életem, hogy nem tudok éjszaka írni. Néhányszor már megpróbáltam, de katasztrofális vége lett. Úgyhogy az írásra napközben “kell” keresnem időt.
– Na jó, vicceltem ám! Aki követ, az tudhatja, hogy utálsz fázni, az az igazi vacogós fajta vagy aki ezer plédbe bugyolálja magát és hogy például szeretsz nagyokat sétálni. Én úgy képzelem, hogy ilyen helyzetekben elkalandoznak a gondolataid és BUMM, megszáll az ihlet! Így van ez?
– Igen, pontosan így. Amikor vannak a napjaimban üresjáratok, azokat igyekszem a történeteimre fordítani. Címeken, fordulatokon, neveken agyalok, így már nem is unalmas egy-egy buszozás vagy várakozás.
– Romantikus zsánerben írsz, a történeteidben hol hús-vér, valóságos emberi szereplőket ismerhetünk meg – akik akár mi is lehetnénk -, de a fantasy világát is könnyedén olvasztod bele a romantikus, némi fülledt erotikával fűszerezett szövevényes cselekménybe. Hogy jött az ötlet, hogy keverd a romantika és fantasy világát?
– A romantika és a fantasy keverése számomra teljesen természetes, hiszen mindkét zsánerben ott rejlik az a fajta érzelmi intenzitás, amit szeretek az írásaimban megteremteni. Mindig is vonzott az emberi kapcsolatok mélysége, a szenvedély, a szerelem összetettsége, ugyanakkor hihetetlenül érdekel a misztikummal, a varázslattal való összegyúrása. Nagyon sok potenciált látok az olyan történetekben, amiket így hozok létre.
Úgy gondolom, hogy a fantasy elemek hozzáadása egy romantikus történethez még inkább ki tudja élezni a karakterek közötti dinamikát. Egy tiltott szerelem még drámaibb lehet, ha természetfeletti akadályok állnak az útjában. Egy szenvedélyes vonzalom még izgalmasabb, ha egy olyan világban bontakozik ki, ahol más törvények uralkodnak. A fantasy számomra eszköz arra, hogy felerősítsem az érzelmeket, hogy még mélyebbé és katartikusabbá tegyem a történetet.
Ráadásul az olvasók – és én magam is – szeretnek kiszakadni a valóságból, de mégis olyan karakterekhez kapcsolódni, akik emberiek, esendőek, és a saját érzelmeikkel, vágyaikkal, félelmeikkel küzdenek. A fantasy csak a keretet adja, de a történetek középpontjában mindig az emberek és az érzéseik állnak.
– Az írás folyamata mennyire tudatos onnan, hogy megvan a történet? Vagy totál impulzív és ha éppen a villamoson kap el a lendület, akkor bepötyögöd egy jegyzetbe?
– Már nem tudom élesen elkülöníteni a kettőt. Régebben sokkal tudatosabban írtam, mostanában viszont nem. Inkább impulzívabbá váltam. Nem görcsölök rá egy-egy történetre, hagyom hogy magával ragadjon az érzés, aztán meglátom mi sül ki belőle. A Szívembe zárva már inkább egy impulzívabb alkotásom, ellentétben A Varázslónővel.
– Gondoltál már arra, hogy más műfajban is kipróbálod magad? Vagy esetleg nagyobb hangsúlyt fektetsz a verseidre?
– Néha átfut az agyamon, de aztán nagyon gyorsan el is vetem az ötletet. Az én világom alapvetően a romantika, ebben érzem jól magam. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy olyan könyvem legyen, amiben a szerelem egyáltalán nem kap lényeges hangsúlyt. De soha nem mondom, hogy soha, szóval ki tudja mit hoz a jövő 😉
A verseket inkább agytornának fogom fel. Nem érzem, hogy hosszú távon nagyobb hangsúlyt fektetnék rájuk. Ettől függetlenül szeretem, ha összeáll egy-egy alkotás, de az utóbbi fél évben, nem volt ihletem a versekre.
– Mesélj kicsit arról, hogy milyen belecsöppenni a könyvkiadás folyamatába? Sokan azt gondolnánk, hogy ha egy kiadó letette a voksát mellettünk, onnan sétagalopp az élet és minden adott a sikerhez.
– Sajnos ez nincs így, bár az elején naívan én is azt hittem, hogy ha megvan a kiadó, akkor onnan már biztosan csak felfelé visz az út.
Amikor egy kiadóval sikerül leszerződni, az valóban egy hatalmas lépés, de korántsem garancia a sikerre. A őket is az üzleti szempontok hajtják, bár a jobbak támogatják a szerzőiket, de a munka oroszlánrésze az íróra marad. Nyilván kiadó és kiadó közötti is óriási a különbség, így nagyon nem mindegy, hova kerül az alkotó. Én két könyv után döntöttem úgy, hogy a saját kézbe veszem az irányítást, ami ugyan teljes szabadságot adott, de egyben hatalmas kihívást is jelentett. Az önálló kiadás rengeteg időt, energiát és pénzt igényel – szerkesztés, nyomtatás, marketing, minden rajtam múlik. A folyamatos reklámozás elengedhetetlen, hiszen ismertté kell tennünk magunkat ahhoz, hogy elérjük az olvasókat. Nem mindenkinek adatik meg, hogy már egy kiépült követőbázissal a háta mögött indítja el írói karrierjét. Egy szó mint száz, nem sétagalopp, de ha az ember kitartó, lépésről lépésre építheti a saját útját.
– Volt olyan pont az elmúlt években, amikor azt mondtad, hogy most ebből elég és abbahagyod?
Ennyire drasztikusan nem fogalmazódott meg bennem. Szerencsére az írás iránti szenvedélyem töretlen, így csak hosszabb alkotói szüneteket tartottam eddig. Ha egy olyan időszakba csúszom, hogy a magánéletemben rengeteg feladat felhalmozódik, akkor bizony félreteszem a kéziratokat, ilyenkor képtelen vagyok az írásra. Az első ilyennél nagyon frusztrált, hogy nem tudok írni, de mára elfogadtam, hogy el kell engedni a görcsös írni akarást, mert nem fog menni. Jobb ha kivárom, amíg visszatérnek a nyugodtabb napok.
– Segít valami vagy valaki túljutni az mélypontokon, amikor nem jön az ihlet? Hogy birkózol meg a nehézségekkel?
– Szerencsére még nem fordult elő, hogy ihlet hiányom legyen. Mélypontjaim már voltak, akkor az olvasás segített. Egyhuzamban 5-6 könyvet kiolvastam, és helyreállt minden.
– Mit üzennél azoknak a szárnyaikat bontogatni készülő vagy már bontogató íróknak, akik ennek az útnak az elején vannak?
Először is, hogy ne adják fel. Készüljenek fel lelkileg, hogy sok nehézség vár rájuk, de ne feledjék, hogy miért csinálják. Ha tényleg szenvedélyük az írás, akkor csak előre nézzenek és írjanak-írjanak és írjanak, mert az alkotás folyamata már önmagában egy hatalmas boldogság.
Kedves Olvasóink, reméljük Elena története inspirál benneteket is!
– Elena, igazán hálásak vagyunk, hogy időt szántál ránk és válaszoltál a kérdéseinkre! Alig várjuk a Szívembe zárva folytatását és újabb és újabb izgalmas történeteket!
– Köszönöm a beszélgetést! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy megoszthattam veletek a gondolataimat és tapasztalataimat. 🙂
“Nem szabad sosem feladni. Amíg van remény, addig küzdeni kell.”
Elena Honoria: A Varázslónő
Az írónő könyveit pedig az alábbi linkre kattintva tudjátok megvásárolni:
https://honoria.hu/category/konyvek
#inspirálónőkaszomszédból
Ha tetszett az interjú oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
