Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?
Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul.
Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul.
Mind próbáljuk elrejteni a titkainkat, leplezni a valódi érzéseinket, nehogy sebezhetőek legyünk. Ám néha az egyetlen lehetőség, ha lerántjuk a leplet, így megmutatkozik a meztelen igazság.
Az igazság, ha kiderül nem mindig szép és jó és nem minden esetben hoz feloldozást…
Mia szemében könnyek gyűltek. Végre összeszedte minden bátorságát, de a jó isten sem akarja, hogy ez megtörténjen.
Margó alig hitt a fülének, soha nem volt szokása hallgatózni, igazán a véletlen műve volt, hogy meghallotta őket.
Mia és Milán szemtől szembe álltak egymással. Idegeik pattanásig feszültek.
Milán szeme sarkából látta, ahogy Mia fülig pirul. “Hát, ennyi volt.” – gondolta keserűen…
Hosszú napok és hetek teltek el. Mia és Milán között egyre nagyobb lett a távolság.
Hosszú percekig még nézte, ahogy ütemesen veszi a levegőt. “Sajnálom, nem akartalak bántani… mindennél fontosabb vagy nekem Mia”
Hirtelen eszébe jut a baleset éjszakája is. Az apja halála után pár hónappal történt. Mia akkor már sokadszorra húzta ki a csávából.