Van egy másik életem
Egyszerre szégyellte és vágyta a délután minden egyes pillanatát. Lehuppant a kanapéra és elindított egy filmet. És várt….
Egyszerre szégyellte és vágyta a délután minden egyes pillanatát. Lehuppant a kanapéra és elindított egy filmet. És várt….
Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul.
Mind próbáljuk elrejteni a titkainkat, leplezni a valódi érzéseinket, nehogy sebezhetőek legyünk. Ám néha az egyetlen lehetőség, ha lerántjuk a leplet, így megmutatkozik a meztelen igazság.
Az igazság, ha kiderül nem mindig szép és jó és nem minden esetben hoz feloldozást…
Mia szemében könnyek gyűltek. Végre összeszedte minden bátorságát, de a jó isten sem akarja, hogy ez megtörténjen.
Margó alig hitt a fülének, soha nem volt szokása hallgatózni, igazán a véletlen műve volt, hogy meghallotta őket.
Mia és Milán szemtől szembe álltak egymással. Idegeik pattanásig feszültek.
Milán szeme sarkából látta, ahogy Mia fülig pirul. “Hát, ennyi volt.” – gondolta keserűen…
Hosszú napok és hetek teltek el. Mia és Milán között egyre nagyobb lett a távolság.
Hosszú percekig még nézte, ahogy ütemesen veszi a levegőt. “Sajnálom, nem akartalak bántani… mindennél fontosabb vagy nekem Mia”