
Évek múlva örökké – Love Story, 4. rész
Egy pillanatra megáll velem szemben… Elfúló hangon bírom csak mondani, hogy “én is”.
Egy pillanatra megáll velem szemben… Elfúló hangon bírom csak mondani, hogy “én is”.
Egészen közel húz magához és vezetni kezd. Mélyen néz a szemembe és én állom a tekintetét, bár nem tudom meddig tudom tartani magam.
“Vége van a nyárnak,hűvös szelek járnak, nagy bánata van a” … Gráciáknak.
Egyszer csak megjelent velem szemben a táncparketten és felkért. Izzott körülöttünk a levegő, úgy táncoltunk, mintha egész életünkben együtt táncoltunk volna.
Egyetlen estén, pár pillanatra, amíg szól a dal – csak ennyi bűnt követünk el.
„Több ebből, kevesebb abból. A TikTok az idődnek az a része, amikor nem kell jól viselkedned.” Jogosan merül fel a kérdés: kell féltenünk a gyerekeinket ettől?
Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem.
A világ változik, de a tananyag marad és Julcsi mesélte, hogy tavaly cipelte az elsős gyermeke hátizsákját és bizony majd megszakadt.
Halk léptek riasztanak. A szívem nagyot dobban, reménnyel telik meg, hogy visszajöttél.
Félek, mert annyi tervem van még. Félek, igen néha félek és ez megváltoztatott.