Évek múlva örökké – Love Story, 2. rész
Egyszer csak megjelent velem szemben a táncparketten és felkért. Izzott körülöttünk a levegő, úgy táncoltunk, mintha egész életünkben együtt táncoltunk volna.
Egyszer csak megjelent velem szemben a táncparketten és felkért. Izzott körülöttünk a levegő, úgy táncoltunk, mintha egész életünkben együtt táncoltunk volna.
Egyetlen estén, pár pillanatra, amíg szól a dal – csak ennyi bűnt követünk el.
„Több ebből, kevesebb abból. A TikTok az idődnek az a része, amikor nem kell jól viselkedned.” Jogosan merül fel a kérdés: kell féltenünk a gyerekeinket ettől?
Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem.
A világ változik, de a tananyag marad és Julcsi mesélte, hogy tavaly cipelte az elsős gyermeke hátizsákját és bizony majd megszakadt.
Halk léptek riasztanak. A szívem nagyot dobban, reménnyel telik meg, hogy visszajöttél.
Félek, mert annyi tervem van még. Félek, igen néha félek és ez megváltoztatott.
A szerelmünk lapjai a való életben nem rózsaszín tintával íródnak, pihe-puha illatos levélpapírra.
Ma valóban hálát adunk, hogy van, hazánk és otthonunk.
Erős nőnek lenni nem is olyan egyszerű ám, ha tévesen aggatunk rá más jelzőket.