
Végzetes vonzerő – Love Story – 8. rész
“Nem hiszem el, hogy megtettem és nem emlékszem semmire! Jaj, istenem, mit tettem?!”
“Nem hiszem el, hogy megtettem és nem emlékszem semmire! Jaj, istenem, mit tettem?!”
– Azért jöttem, hogy figyelmeztessem! Isabella nincs egyedül! Átlátok én magán! Jegyezze meg ezt a napot, mert hamarosan véget vetek a maga kis játékának is!
“Hát ez vár rám! Kiszolgálnak, megkapok mindent, cserébe csak a szépen becsomagolt testem kell adnom. Egy foglyul ejtett madár aranykalitkába zárva.” I
– Becsület?! – mondta cinikusan Isabella. – Tudod te egyáltalán mi az?!
– Kérdezi a lány, akit azzal vádolnak, hogy egy igen magas összeget sikkasztott el egy alapítványtól…
Már akkor tudta, hogy az ilyen férfiak csak bajt hoznak a nőkre, ő mégsem tudott megálljt parancsolni magának. És egyenesen a vesztébe rohant.
Határozott mozdulattal megragadta és szájon csókolta. „Dio mio!” – suhant át a gondolat Fabio fejében.
Ezek szerint ez a nő nem csak rafinált, de kapzsi is. Azonnal tudta, hogy mit kell tennie, hogy tervét véghez vigye.
Ahogy a cellaajtót rácsukták, egész testében megremegett. “Nem szabad pánikba esned!” – mondogatta magában.
Ha te, vagy egy szeretted lenne hasonló helyzetben, vajon mit tennél?
Érzem, ahogy ebben a pillanatban egy könnycsepp gördül le az arcomon. Égeti. És a szívemet is perzselni kezdi a fájdalom. Nem tudok mit mondani. Átkozottak vagyunk.
– Szerintem ezt már a legelején tudtuk, hogy így lesz… – nyögőm ki végül, kitépem a karom és egy perccel később már a taxi hátsó ülésén suhanok az éjszakában.