Ahogy moccanni próbált sajgó teste mind élesebben tudatosította benne, hogy nem képzelődik.

Ahogy moccanni próbált sajgó teste mind élesebben tudatosította benne, hogy nem képzelődik.
Kimondom, mert ez az igazság: merő számításból mentem bele ebbe, így sokkal könnyebben tudom megóvni a titkomat.
Az idős, ám roppant kedves férfi vállon veregette Victort és bizalmasan mondott neki valamit, majd a pult alól egy kis dobozt vett elő.
Vajon nagyobb kín-e, ha semmi sem történik, mintha ha valamennyit az ember mégiscsak átélhet legvadabb álmaiból, még ha az csúfos véget is ér egyszer?!
Gyanúsan könnyen adta meg magát Violat, de nem akart most ezzel foglalkozni. Nem érdekelte a lány valódi indítéka. Egy dolog számított csak, hogy ő maga le ne bukjon.
– Te tényleg nem vagy normális! – Mit tettél? – sikította teljes pánikban Violat és arcát kezeibe temette, miközben hatalmas könnycseppek kezdtek legördülni arcán.
Violat minden bátorságát összeszedte és igyekezett farkasszemet nézni a vele szemben álló férfival.
A nagy és hatalmas Victor Rivera hirtelen visszarepült az időben, ahol az élete egy pillanat alatt hullott darabokra…
“Mégis mi a fészkes fene folyik itt?” – tette fel magában a kérdést és lassan megfordult, egyenesen szembe kerülve Violattel.
A szempillái között beszűrődő fény is jócskán zavarta, de tudni akarta, hogy mi történik, ez csak álom vagy valóság…