Szeretetreméltóság, báj, jóság – mi Nők, ilyenek vagyunk, a Gráciák minket Nőket jelent!
A kórház rideg folyosóján az ember akaratlanul is számot vet az életével, míg egy szerette életéért aggódik. Mit tett, mit kellett volna másképp tenni és a jövőben mire akar mindennél nagyobb gondosságot fordítani.
Kitti nagyot nyelt. 20 perc… hát ennyi ideje maradt. Az autó egyre nagyobb sebességgel haladt, Igor pedig csak beszélt, beszélt. Fröcsögte saját diadalát és jóízűen kacagott Károly és Dani tehetetlenségén.
– Mit tettél?! – sikította Kitti rémülten. – Megölted!
Síri csend lett. Mindenki pontosan ismerte apa és fia múltját. Károly megsemmisülve állt a ház verandáján.
Ez az utolsó emlékképe… ezután hirtelen minden elsötétedett…
Egy könnycsepp gördült le az arcán. “Jóvá fogom tenni!” – fogadkozott magában.
A fekete terepjáró gyorsított. A reptérre vezető út kihalt volt teljesen. Andor is tövig nyomta a gázt. A terepjáró azonban vészesen közeledett.
Nyomasztó csend telepedett a szobára és a benne ülőkre. Kitti érezte, hogy mindenki az ő reakcióját lesi.
– Csali voltam.
Felhajtotta a kristálypohár tartalmát és elégedetten hátradőlt. Szája gonosz mosolyra húzódott.
Kitti hosszas gondolkodás után bólintott és kijjebb tárta az ajtót, majd félve kezet fogott vele. Érezte, hogy a lány minden porcikája remeg.
