Minden nap akarj boldog lenni! Minden nap küzdj meg a félelmeiddel, amik meggátolnak és halogatásra késztetnek!
Minden nap akarj boldog lenni! Minden nap küzdj meg a félelmeiddel, amik meggátolnak és halogatásra késztetnek!
Nagyot nyeltem és néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Magamban Istenhez fohászkodtam.
Csak egy pillanat kell. Egy magányos pillanat, hogy összetörhessek és a darabjaimból újra építhessem magam.
Ahogy rés keletkezik a pajzson, azonban azonnal egy újabb fal emelkedik. És megint, és megint.
Alattomosan kúszik a mindennapjainkba, észrevétlenül és lassan, de biztos falat emelve két ember közé. Apránként megszűnik minden kapcsolat közöttük, nincs kommunikáció vagy csak nagyon minimális, éppen csak a szükséges. És eljön a végtelen csend, a társas magány.
Gondolkodtál már azon, hogy miért találsz magadban annyi kifogásolható dolgot? És azon gondolkodtál már, hogy például a legjobb barátodat viszont feltétel nélkül elfogadod és szereted?
Nincs nálad jobb az egész világon és ezt minden nap el kellene mondanom! Minden nap meg kellene köszönnöm, hogy vagy nekem!
A kimondott szavak néha nagyobb sérülést okoznak, mintha egy hatalmas pofont kaptunk volna, mert a lelkünk megtölti az elhangzottakat a fájdalmunkkal és kétségeinkkel.
Előfordul az életben, hogy azzal kell szembesülnöd, hogy valami nem fog működni. Vajon hibáztál, amikor belevágtál?
Ez a valami egy pillanat alatt az egekig repít, de ugyanakkor a földbe is képes döngölni. Ha akarnál se tudnál ellenállni. Na meg persze nem is akarsz.