
Cseppnyi Varázslat – 1. rész
Míg lehet ma valami fontos, holnapra teljesen jelentéktelenné válhat és ez fordítva is igaz.
Míg lehet ma valami fontos, holnapra teljesen jelentéktelenné válhat és ez fordítva is igaz.
Balsejtelme beigazolódni látszott, ahogy beült a limunzinba. Egy órával később Isabella egyedül szállt a magasban vissza Londonba.
Anyja hallgatása többet mondott ezer szónál.
– Nem csak én tudok minderről, anyám! Emma is! Ő pedig csak arra vár, hogy bosszút álljon rajtad, értem és apáért.
Felszegte a fejét és határozottan nézett Fabiora.
– Hogy is mondtad tegnap este? Pontot fogunk tenni a dolgok végére. Hát akkor tegyünk.
Isabella úgy érezte, hogy most valóban itt a vég. De ebben a pillanatban nem volt ereje harcolni és nem is tudott tisztán gondolkodni.
– Dio mio! – kiáltott fel. – Isabella, állj! Hogy titkolhattad ezt el?
Úgy döntött, most azonnal tisztázni fogja ezt az egész helyzetet. Dühösen rontott be a hálószobába.
Ahogy elmesélte a történetet, minden régi sebét is feltépte, kellett egy kis magány a lelkének. Csendesen bámulta a mellettük elsuhanó mesés tájat.
“Nem hiszem el, hogy megtettem és nem emlékszem semmire! Jaj, istenem, mit tettem?!”
– Azért jöttem, hogy figyelmeztessem! Isabella nincs egyedül! Átlátok én magán! Jegyezze meg ezt a napot, mert hamarosan véget vetek a maga kis játékának is!