
A hazugság, ami összeköt minket – Love Story – 14. rész
“Gondolkodj, Violat, gondolkodj!” – mondogatta magában és ismét fel-alá járkált a folyosón. Az idő rohamléptekkel telt, Taylor folyamatosan figyelte a híreket.
“Gondolkodj, Violat, gondolkodj!” – mondogatta magában és ismét fel-alá járkált a folyosón. Az idő rohamléptekkel telt, Taylor folyamatosan figyelte a híreket.
Violat alig látott valamit, szíve a torkában dobogott. Magában istenhez fohászkodott, hogy óvja meg a férfit, akit szeretett.
Violat teljesen elvesztette az időérzékét, nem tudta, hogy álmodik vagy ez a valóság, de azt sejtette, hogy a mennyországban jár.
A lány már ott sem volt, Violat pedig tétován állt a kezében az aktákkal, majd ezeket is a fiókba süllyesztette.
Ahogy moccanni próbált sajgó teste mind élesebben tudatosította benne, hogy nem képzelődik.
Kimondom, mert ez az igazság: merő számításból mentem bele ebbe, így sokkal könnyebben tudom megóvni a titkomat.
Az idős, ám roppant kedves férfi vállon veregette Victort és bizalmasan mondott neki valamit, majd a pult alól egy kis dobozt vett elő.
Vajon nagyobb kín-e, ha semmi sem történik, mintha ha valamennyit az ember mégiscsak átélhet legvadabb álmaiból, még ha az csúfos véget is ér egyszer?!
Gyanúsan könnyen adta meg magát Violat, de nem akart most ezzel foglalkozni. Nem érdekelte a lány valódi indítéka. Egy dolog számított csak, hogy ő maga le ne bukjon.
– Te tényleg nem vagy normális! – Mit tettél? – sikította teljes pánikban Violat és arcát kezeibe temette, miközben hatalmas könnycseppek kezdtek legördülni arcán.