Bence pihe-puha csókokkal ébreszt, de alig bírom kinyitni a szemem. Az éjjeliszekrényen az óra még csak hatot mutat.
– Édesem, mennem kell. Egy fontos tárgyalásra kell mennem a város másik felébe.
– Nálam fogunk lakni, innen az iroda csak húsz perc. Nem tudok korán felkelni.
– Okés! De azért a gyerekeinknek szerintem jobban tetszene az én medencés kertem.
– Nyertél! Pláne, hogy állítólag a szülők sose alszanak.
– Gyere, engedj ki és még lustizhatsz egy órát!
Forró csókok közepette válunk el és mire visszakullogok a hálóba már fel is ébredtem teljesen. De nagyon korán van még, Janka biztos alszik, így várnom kell még egy keveset, hogy beavassam és valami ördögi dolgot eszeljen ki a fantasztikus jogrendünk megcsavarására, hogy kihúzzon minket ebből a slamasztikából. Mert Bence szeret! Engem! A szürke kisegeret! És én szeretem őt! A félistent! Akarjuk egymást! És küzdeni fogunk!
Az idő ólom léptekkel telik, egyre feszültebb vagyok. Másodpercenként pillantok az órára. Még mindig csak 7 óra van. Elindulok a konyhába, hogy készítsek még egy kávét, amikor megcsörren a telefonom. Lóhalálában rohanok felvenni, tuti a nagyi az, nem akarom, hogy aggódjon, meg sem nézem a kijelzőt és felveszem.
– Jó reggelt, Bogaram! Jöjjek érted?!
Nehezen esik le, hogy ez nem a nagyi, hanem Janka.
– Janka! Te boszorkány! Gyere! Segítened kell!
És azonnal, szinte egy levegővel mesélem el a tegnapi történéseket.
– Tudsz segíteni? Hallo! Janka, itt vagy?
– Itt vagyok, persze, csak gondolkodom. De tudod mi a te legnagyobb bajod?
– Te most szivatsz?!
– Nem!
– Jaj mondd már!
– A te legnagyobb bajod édesem, hogy tudomást sem veszel arról, hogy egyébként Európa egyik vezető gyógyszergyártó cégének örökösnője vagy és sokkal több hatalmad és befolyásod van, mint nekem.
-Mi van?!
– Jól hallottad! Na vegyél egy nagy levegőt, főzz egy kávét, negyed óra és ott vagyok.
Meredten bámulok magam elé és monotonon mondogatom, hogy hatalom meg befolyás és örökösnő. Gépies mozdulatokkal teszek oda egy újabb adag kávét, ezerrel kavarognak a gondolataim. A csengő éles hangja ránt vissza a jelenbe. Szaladok ajtót nyitni.
– Jól vagy?! – méreget Janka. – Nagyon fura az arckifejezésed.
– Janka! Nekem hatalmam van és annyi pénzem, mint a tenger!
– Örülök, hogy rájöttél, jobb később, mint soha! – nevet fel hangosan. – Bár azt hittem tisztában vagy vele, elég határozottan szoktad aláírni az adomány csekkeket. – kacag Janka.
– Van egy tervem! – és beljebb tessékelem, hogy azonnal be tudjam avatni a részletekbe.
Janka nem szól semmit.
– Hülyeség mi? – csapok az asztalra teljesen kétségbe esve.
Azonban továbbra is csak hallgat és furán méreget engem.
– Mondj már valamit! Bármit mondhatsz! Csak ne ülj itt kukán, kérlek!
– Megdöbbentem! Te egy pillanat alatt mentél át a kedves, szelíd, gondoskodó kislányból, egy törtető, rafinált ribibe.
– Jézus! – sikítok fel és a kezem a szám elé kapom.
– Jaj nem úgy értettem a ribit, hanem jóindulatúlag, hogy végre harcolsz, mint egy amazon és élsz a lehetőségeiddel! Én mindenben támogatlak! Egyetlen bibi van csak. Ez az eljárás még csak kísérleti stádiumban van, a bíróságon nem fogják elfogadni.
– Tudom, de hátha elég lesz valamire. Muszáj tennem valamit!
– Édesem nem akarlak elkeseríteni, de az elmondottak alapján ez a nő nem fog egykönnyen békén hagyni benneteket! Erre fel vagy készülve? Komolyan? Látom, hogy most nagyon elszánt vagy, de meg kell keményítsd a lelked. Igazán.
– Janka! Bence úgy szeret engem, ahogy én őt, csak hülye voltam! Én most bármire képes vagyok!
– Nincs több kérdésem. Melletted vagyok!
Szélsebesen száguldunk az egyik partnerünk laboratóriumához. Márti, az igazgatónő meg a papa ezer éve ismerik egymást és sok mindent tettem már én is érte a magán – és az üzleti életben egyaránt. Figyelmesen hallgatja mondandóm, hogy a kísérleti eljárásuk érdekel a magzati apasági vizsgálatról.
– Annácska, nem teljesen értem a történetet, de természetesen segítek. Viszont az eredmény nem bombabiztos, viszont azt garantálni tudjuk, hogy sem az anyának, sem a magzatnak nem esik bántódása. A mintavételhez egy olyan speciális szerkezetet alkottunk, hogy az anya csak egy szúnyogcsípést érez és egyetlen csepp vér elég, amit a szerkezet eltárol. A kísérletek minket igazolnak, de még csak az alanyok 80%-án teszteltük vissza, ami alapján 96%-ban nem volt téves a vizsgálat eredménye. Gyertek velem és Kállai doktornő biztosít nektek egy eszközt.
3 biztonsági ellenőrzés és 4 fotocellás ajtó után a kezemben tartom a csupán rúzs méretű kis szerkezetet.
Hazafelé menet Jankával átbeszéljük a tervet. Bence megkéri a nőt, hogy találkozzanak egy nyilvános helyen, Janka pedig véletlenül belebotlik és mintát vesz. Az eredmény másnapra megvan. A szívem majd kiugrik a helyéről, mert Bencét még nem avattam be, lehet bolondnak fog tartani, de nem bánom. Látom, hogy szenved. Ha a mi dolgunk valami miatt nem alakul jól és minket mégsem egymásnak szánt a jó isten, akkor is legalább megnyugszik, ha biztosan tudja, hogy az övé a gyermek vagy sem. Hirtelen bevillan Éva, az arca, a teste. Ha nem épp életem ősellensége lenne, akkor is utálnám, mert gyönyörű. Magas és vékony, idomai pont ott és pont úgy kerekednek, ahogy kell. Hosszú szőke haja és tengerkék szeme minden férfit levesz a lábáról. Ezzel szemben én a gesztenyebarna rakoncátlan fürtjeimmel, barna mandula szemeimmel és hát mellesleg sem vagyok éppen megáldva, pont átlagos vagyok. Bár a papa mindig azt mondja, hogy anyukám szemeit örököltem, amelyben a világ is elveszne. Na és 4 hónapos terhesen én már tuti bálna lennék – most először gondolkodom el, hogy a terhesség jeleit nem is fedeztem fel Éván.
Bence meggyötörten áll az ajtómban, de arca szelíden mosolyog, ahogy rám pillant. A karjába kap és lábával löki be az ajtót, egyenesen a hálószobába visz. Hirtelen el is feledkezem minden kétségemről és a problémákról. Az ölelésében és a csókjaitól megszűnik a világ körülöttünk. Mámorító, édes kimerültségtől pihegve fekszünk egymás karjaiban.
– Szeretlek! – suttogja a fülembe.
– Van egy tervem! – fordulok vele szembe és hirtelen egy levegővel elmondom, mit okoskodtunk ki Jankával.
– Édesem! Nem kérhetek tőled ilyet! Nem akarom, hogy kockáztasd a hírnevetek vagy bármit. Megoldom! Megígérem!
Idegesen túr a hajába. Hát az időzítés nálunk valahogy sosem jó, sem a jó hírekre, pláne a rosszakra.
– Bence! Nekem ez hatalmamban áll! És pénzem is rengeteg van! Csak hát eddig én ilyenekkel nem foglalkoztam, de igaza van Jankának! Egy vezető gyógyszergyár örököse vagyok! Vannak kapcsolataim és nem kerül ez a jó hírnevünkbe. Megoldjuk! Együtt!
Bence elmosolyodik és egy kósza tincset a hajam mögé túr, majd egy puszit nyom az orrom hegyére.
– Most kinevetsz?
– Dehogy! Csak te nem ilyen vagy! És nem akarom, hogy megváltozz! Nincs még egy ilyen tiszta lelkű teremtés, mint te és én ebbe szerettem bele. Nem szeretném, hogy miattam kelljen megváltoznod! És hát még meg kell szoknom a gondolatot ám, hogy menőbb, gazdagabb és befolyásosabb vagy nálam – kacag fel hangosan, majd csókokkal borít be.
Folytatjuk!
Kiemelt kép: Unsplash
