Megtörtént a kilencedik Alaptörvény módosítás. No nem mintha lehetett volna másként, mert erről már korábban gondoskodott a hatalom.
És most jöhet a kormányunkról szóló dicshimnuszok zengése, mert ismét megvédtek minket valami csúnya veszedelemtől, ami megmérgezné keresztény kultúránkon alapuló neveltetésünk és életvitelünk. Mert ugye “A minden hagyományos értéket, így a két nem (egy nő és egy férfi) teremtettségét is viszonylagossá tevő „modern” gondolatkészlet azonban növekvő aggodalomra ad okot.” De a módosításnak köszönhetően nincs ok aggodalomra.
Kicsit úgy érzem magam, mintha visszarepültem volna az időben, vagy de legalábbis a jogalkotóink mindenképp. Kicsit úgy érzem, hogy a kormányunk lassacskán olyan irányba merészkedik, hogy Alaptörvénybe iktassa még azt is, hogy mit gondolhatunk vagy érezhetünk. Persze ez igencsak túlzás részemről, mert erre biztosan soha nem vetemednének, de szokták volt mondani, hogy ha egyszer egy üzlet beindul… és ugye itt az üzlet a hatalom és annak megtartása bármi áron.
De akkor nézzük is, hogy mi váltott ki belőlem ekkora indulatokat.
“Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” – áll a tegnapi napon elfogadott új Alaptörvényben. Továbbá “Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
És itt visszakanyarodnék egy korábbi írásunkhoz: szeretném azért azt is törvénybe iktatni, hogy apu ne legyen erőszakos, anyu ne legyen mártír, vagy fordítva. Esetleg még jó volna beleírni azt is, hogy ne legyenek alkoholisták és mondjuk ne mélyszegénységben éljenek. És szeressék már egymást egy életen át bármi áron, nehogy csonka családban nőjek fel. Oh és ha már itt tartunk kötelezzék őket arra, hogy legyen tesóm is, mert hát egy gyerek, nem gyerek, ugye.
Önazonosság és keresztény kultúra, na hagyjuk már. Amikor minden második ember valamilyen önazonossági problémával küzd ebben a nyomasztó világban, mert a mindenkinek megfelelés nyomása nehezedik rájuk. Ahhoz, hogy valaki önazonos legyen, igenis mindent meg kell vele ismertetni, hogy el tudja dönteni, mi az, amivel azonosulni tud. De ha csak korlátozott ismereteket tárok elé, akkor megfosztom a szellemi és erkölcsi fejlődéstől eleve.
Keresztény kultúra versus Szájer József, Kaleta Gábor, Borkai Zsolt… persze mondhatjuk, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik, csakhogy ebben a hatalmi istállóban elég gyakran botladoznak a pacik.
A másik dolog, ami kiveti a biztosítékot a közpénz fogalma, ami valamiféle garancia kellene, hogy legyen arra vonatkozóan, hogy ne nyúlják le.
.”..közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése.”
Na itt azért már érdekessé válik a dolog, ugye? Mert amíg mi mint egy csorda vetjük rá magunkat az anyu-apu kérdéskörre, mint, ahogy emellett én sem tudtam szó nélkül elmenni, addig bőven akad ideje a közpénzeknek magánzsebekbe vándorolni úgy, hogy semmilyen elszámoltatási eszköze nincs már a népnek. Igaz ez eddig is így volt, de legalább volt még némi látszata annak, hogy valamikor, valahol egyszer mindenki elszámoltatható lesz. Hát most már a látszatra sem adunk. Ennyi.
Érdemes lenne még szót ejteni a hadiállapotról vagy arról, hogy apát bármikor ugraszthatják, hogy játsszon katonásdit, vagyis teljesítse honvédelmi munkakötelezettségét, de majd ha erre sor kerülne, akkor elbújtatom a pincében.
És beszélgethetnénk még a járványról, de mint tudjuk, ezt fansztasztikusan kezelte kormányunk. Szinte a kisujjából rázta ki a tökéletes védekezés akciótervét, készítette fel az egészségügyünket, átvállalva minden egyéni felelősséget a védekezésben, hogy már szinte csodálkozom is, hogy nem született eme remek teljesítményről minimum egy eposz: Victory címmel.
Ja! … és közben ugye bőven jutott idő ismét módosítgatni meg gumicsontot dobálni. Zseniális teljesítmény!
Illetve még egy apró gondolat, ha már keresztény értékrend: imádkozunk majd lelketek üdvéért.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg.
