A szerelem vajon tényleg csak időleges? Aki hisz a tündérmesékben vajon önnönmagát ringatja csalfa reményekbe? De akkor mégis mi az az érzés, amelytől képtelenek vagyunk szabadulni, mert beitta magát a szívünkbe, a lelkünkbe, a gondolatainkba, de még mozdulatainkba is? Ami képes lehet, hogy akár bármit legyőzzön….
Mia alig aludt az éjjel. Egyszerre volt izgatott és ideges. Tegnap letelt a külföldi tanév és ma hazautazik. Sokszor végtelennek tűnt az idő. Néha siettette volna, de volt, amikor legszívesebben megállította volna.
10 hónap sok idő. Sok idő távol a családtól, de nem elég a felejtéshez. Pedig már voltak időszakok, amikor azt gondolta, hogy tiszta lappal tud hazatérni majd, de ahogy közeledett a tanév vége, az emlékek, melyeket igyekezett oly gondosan elzárni, villámcsapásként árasztották el elméjét és lelkét. Szerencsére megszólalt a telefonja, így most megúszta, hogy gondolatai magukkal rántsák az emlékek hullámvasútjára, melyet nem lehetett megúszni könnyek vagy émelygés nélkül.
– Jó reggelt szépségem! Fél óra múlva ott vagyok érted!
– Neked is jó reggelt! Rendben!
Mia gyorsan összepakolta még a maradék holmiját és Edward jóvoltából egy óra múlva már úton volt hazafelé.
Bianka izgatottan pattant ki az ágyból, szélsebesen készülődött, hogy el ne késsen a reptérről. Édesanyja és nagybátyja épp reggeliztek a teraszon.
– Jó reggelt! – kiáltotta vidáman.
– Jó reggelt! – válaszolta édesanyja és már nyújtott is egy csésze kávét a lányának.
Klára jól tudta, hogy nagy nap a mai, hiszen mindegyikük élete meg fog változni Mia hazatérésével. És ha a sors nem elég, akkor majd ő tesz róla.
– Tessék édesem, itt van néhány croissant, majd útközben megeszitek Margóval.
– Nocsak, mi dolgod van neked Margóval? – kérdezte Milán.
– Jaj, bácsikám! Ma van ma! Mia ma jön haza! Futok is! Sziasztok!
Milán minden izma megfeszült, ami nem kerülte el Klára figyelmét.
– Valami gond van, Milán? – kérdezte Klára, miközben igyekezett egyre inkább olvasni a férfi reakcióiban.
– Nem, dehogy, menjünk mi is, nehogy elkéssünk az igazgatói ülésről.
– Rendben, 5 perc múlva indulhatunk.
– A kocsiban várlak! – felelte Milán és elviharzott.
Klára elégedetten dőlt hátra a székén. Száján apró mosoly jelent meg és szíve nagyot dobbant.
Bianka és Margó már jó ideje várakoztak a reptéren, amikor végre kinyílt a kapu és Mia sétált ki rajta elsőként. Azonnal egymás nyakába borultak és könnyektől meghatódva hosszú percekig ölelték egymást.
– Na, gyertek lányok! Menjünk haza!
Folytatjuk!
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
