Kitti leparkolt a kápolna előtt és kiszállt. Körülnézett, de senkit és semmit nem látott. Háborítatlannak tűnt a táj.
Ez a hely egykoron a meseszép jövőt jelentette neki. Egy igazi csodának gondolta, amikor rábukkantak a helyre. Igor egyik ismerősének magánbirtokán töltöttek egy hétvégét, amikor felfedezték. Az idő vasfoga cseppet sem fogott rajta, ódon, rejtélyes jellege azonnal megfogta őket. A ceremóniát így hát itt tartották meg, az ismerős az egész birtokot rendelkezésükre bocsátotta.
– Csak nem a régi szép emlékek jutottak eszedbe, Kedvesem? – fogta meg a vállát Igor.
Kitti megdermedt, levegőt is alig mert venni.
– Sajnálom, de nem érünk rá! Mennünk kell! – ragadta meg a karját és elindult a kápolna felé.
– Eressz el! Hol van Vanda? Azonnal látni akarom!
– Oh, persze, a kis barátnőd. Ne aggódj, gondoskodtam róla. – nevetett gúnyosan és tovább rángatta.
Ahogy beléptek a kápolnába, Kitti azonnal észrevette Vandát. Igor egy székhez kötözte, száján ragasztószalag volt. Kitti kitépte magát Igor kezéből és egyenesen hozzá rohant.
– Sajnálom! Sajnálom! – zokogta és óvatosan szedte le a ragasztót.
– Nem bántott, ne aggódj, jól vagyok! Minek jöttél ide?
– Hogy megmentselek téged és a többieket. – mondta, miközben kikötözte és segített neki felállni. – Vandát most elengeded! – fordult Igorhoz és magát is meglepte a hangjából áradó határozottság.
– Nocsak! Úgy látom sokat fejlődtél az elmúlt 18 hónapban! Igazad van! Az alku, az alku.
– Itt a kulcs, fogd és menj! Kint áll az autó.
– Nem gondolod, hogy itt hagylak ezzel a vadállattal! – csattant fel Vanda.
– Nagyon kedves jelző, igazán köszönöm! – felelte Igor. – Na de elég ebből a kis színjátékból! Teljesítettem az alku rám eső részét, a doktornő sértetlen. – lépett közelebb Kittihez és újból megragadta a karját.
Vanda megpróbálta megfékezni Igort, de a férfi egyetlen mozdulattal ellökte. Ahogy elesett beütötte a fejét a pad sarkába és elájult. Vér szivárgott a halántékából.
– Mit tettél?! – sikította Kitti rémülten. – Megölted! Vérzik! Hívj azonnal segítséget!
Igor azonban felkapta a vállára és elindult vele kifelé.
– Fogd be! Tudtam, hogy ilyen ostoba leszel és olyan autóval jössz, amit le tudnak nyomozni! Ne aggódj a kis barátnődért, mindjárt megérkezik a felmentősereg. A fiúcskád majd megmenti az életét, mert ugyebár a tiédet nem tudja, Kedvesem! Te az enyém vagy! Én döntök a te életedről. Itt ezen a helyen fogadtál örök hűséget! Emlészel?! Jóban-rosszban, míg a halál el nem választ! – nevetett.
Igor egy barlang bejáratához vezette Kittit, ami egy régi elhagyatott bunker volt. Ősrégi, ütött-kopott felvonószerkezet állt előttük, ám amikor Igor beindította, az azonnal életre kelt. Kittinek fogalma sem volt, milyen mélyre mehettek. Amikor a lift leért, Igor ismét rángatni kezdte Kittit.
– Ne rángass! Megyek magamtól is. Mégis hova tudnék elszökni itt?
– Ezek szerint mégsem vagy az a magabiztos amazon, akinek mutatni akarod magad? – mondta a szokásos gúnnyal Igor és ismét hangosan felnevetett. – Sejtettem, hogy neked semmi közöd az áruláshoz, csak egy báb voltál. Mesélj! Hogy volt? A jó ügyvéd úr végig átvert? Azt hazudta, hogy szeret és megvéd? Csak aztán rájött, hogy nem leszel a hasznára?
Kitti nem felelt.
– Oh, te tényleg belezúgtál abba a puhány, öltönyös fickóba? Jaj, Kitti, hogy lehetsz te még mindig ennyire naív?! Megtanulhatnád már, hogy te hozzám tartozol, csak rám számíthatsz. De megbocsátom ezt a kis botlásod, persze miután megkaptad a büntetésed. Na, szállj be! – mutatott a kijáratnál felsejlő autóra.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
