Már majdnem két hét telt el azóta az este óta, hogy Violat belement a színjátékba. Mindketten visszatértek a hivatalos munkájukhoz – Victor a Rivera Holding-ot irányította, ő pedig visszatért apja ügyvédi irodájába. Nem buktak le, senki nem firtatta, hogy ilyen rövid idő alatt eljegyezték egymást.
Esténként Violat vacsit főzött és maga is meglepődött, hogy egyre jobban feloldódtak egymás társaságában. Minden este a teraszon borozgattak, beszéltek a múltjukról, tervezték a kabuli utat és beszerezték az ál-eljegyzésű gyűrűt is. Violat ha ránézett, egy pillanatra még maga is elhitte, hogy ez az egész színjáték igaz.
Azt gondolta, hogy Victor majd elcitálja a város egyik legelegánsabb ékszerüzletébe és egy tipikus gyűrűt vásárol, a gazdagok védjegyévé vált hatalmas gyémánttal. Azonban egy icipici kis családi ékszerüzletbe vitte, ahol a tulajdonos régi ismerősként köszöntötte. Az idős, ám roppant kedves férfi vállon veregette Victort és bizalmasan mondott neki valamit, majd a pult alól egy kis dobozt vett elő. Violat szeme elkerekedett, amikor kinyitotta azt. A vaskos fehérarany gyűrű két vége V betűket formált, amelyek egy borostyánkövet fogtak közre, pont olyat, mint amit Violat a nyakában hordott. Soha nem vette le a láncot, édesanyja ajándékozta neki a halála előtt. Violat akaratlanul is elpityeredett és szorosan ölelte Victort. “Köszönöm!” – suttogta és egy lágy csókot lehelt a füle tövébe. Victor nem mondott semmit, letörölte hüvelykujjával a könnycseppet Violat arcáról és homlokon csókolta.
A telefonjának csippantása rántotta vissza jelenbe. Victor üzent, hogy ma sokáig dolgozik, ne várja meg, nyugodtan pihenjen le. Nem sok teendője akadt ma az irodában, így korán hazaért. Fűszeres csirkemellett sütött mellé pedig zöldségeket párolt. Kibontott egy üveg bort és bekapcsolta Victor ipodját, amelyből kellemes zene csendült fel. Fogalma sem volt, mi szól, te elnyerte a tetszését.
Éppen leült volna enni, amikor kopogtattak az ajtón. Violat az órájára pillantott, nyolc óra múlt pár perccel. Óvatosan kikucskulát és szíve majdnem kihagyott egy ütemet.
– Jó estét asszonyom! Az úr küldött, hogy vigyem el a kis fekete bőröndöt a dolgozószobájából.
– Jöjjön be Taylor, mindjárt idehozom. Kér addig valamit inni?
– Kedves, köszönöm nem, sietek.
Violat a szoba felé menet tárcsázta Victor számát, de nem volt elérhető.
– Itt is van, tessék. Minden rendben van odabent?
– Persze, csak az úr valami új projekten dolgozik és most nagyon benne van, lehet bent alszik, ahogy ilyenkor szokott, váltás ruhát viszek neki reggelre.
– Értem – bólintott Violat és maga sem tudta megmondani miért lett annyira szomorú.
A vacsora után kisétált az erkélyre és elkortyolt még egy pohár bort. Még egyszer megpróbálta felhívni Victort, de továbbra sem volt elérhető. A hálószobájából írt neki egy üzenetet, hogy most már igazán aggódik, hívja fel, amint megkapja ezt. Megpróbált elaludni, de nem jött álom a szemére és egyre vadabb gondolatok suhantak át a fejében, hogy vajon hol van Victor és mit csinál. “Vajon tényleg dolgozik? Vagy inkább egy másik nővel tölti az éjszakát? És mi van, ha Kabulban adódtak problémák?”
… mire Violat észbe kapott, ott állt Victor irodája előtt.
– Tutira megőrültem! – mondta ki a kelleténél hangosabban és azonnal sarkon fordult.
Lóhalálában igyekezett vissza lifthez. Vadul nyomogatta a gombot, de a lift lomha lassúsággal jött felfelé a huszonhatodik emeletre.
– Hercegnő! Mit keresel itt? – termett melle Victor.
Violat szemében könnyek gyűltek. Örült, hogy Victor ott van és nem egy másik nőnél. Haragudott magára, hogy ilyen ostoba volt, hogy éjjel bejött az irodába.
– Naaa, mi a baj? – fogta meg gyengéden az állát Victor, hogy a lány a szemébe nézzen. – Ne sírj, kérlek! Mondd el mi a baj!
– Nem is tudom.. – szipogta – aggódtam, de nem is tudom mit keresek itt.
Victor felkapta amikor a lift megérkezett és lementek a mélygarázsba.
– Hazamegyünk, jó? És otthon mindent megbeszélünk. Őszintén. – ültette be gyengéden az autóba.
– Okés. – válaszolta a lány félénken.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Kiemelt kép: Unsplash
