Hogy is van az a mondás?! Ha a múlt megkopogtatja a vállad… ahh…és töröm a fejem, de nem jut eszembe. Pedig volt idő, amikor a mantrám volt, de aztán sikerült megérkeznem a jelenbe.
Na nem azt mondom, hogy kitöröltem, mintha sosem lett volna, hisz az nagy butaság lett volna. Hiszen a múltam vezetett a jelenbe. Nem lehet megtagadni és nem is kell.
Azonban, ha a múltam megkopogtatja a vállam már nem esem kétségbe. Nem a rosszra, hanem a tanulsága koncentrálok. Hiszen mindenből tanulunk, minden történés elvesz vagy ad valami újat, amely által folyamatosan fejlődünk, egyre jobban megismerjük és megértjük önmagunkat.
Van-e amit szégyellek?! Inkább azt mondanám, hogy van, amire nem vagyok büszke és ma már másképp csinálnám. De akkor ott, az akkori énem megtette vagy éppen nem tette meg…
Botladoztam, ahogy mindenki. Mindenki követ el hibákat. És igen! Mások is elkövetik ugyanazokat a hibákat többször is! Mindenki életében vannak a múltjának olyan időszakai, amelyeket nem szívesen emleget. De a múlt, a részünk! Azonban jól jegyezd meg: a múlt, elmúlt!
Nem lehet, hogy a múlt ballépései miatt szégyenükben belehalunk a jelenbe. Hiszen az élet a jelenben van. Most élsz! Most élj!
Ne engedd, hogy a múlt árnyai rabláncként tekeredjenek az életedre. Bocsáss meg magadnak! Nem kell azon agyalni, hogy bezzeg a mostani eszeddel már másként cselekedtél volna, hiszen úgysem tudod visszatekerni az idő kerekét. És a múltad, a megélt tapasztalatok vezettek ide, ahol most vagy. Ahol már bölcsebb vagy. Ahol már meg tudsz bocsátani másoknak, de legfőképpen önmagadnak. Ahol tanulva a múlt hibáiból emelt fővel igyekszel a legjobbat kihozni magadból.
Ha kopogtat az ajtódon a múlt, küldd haza, elkésett. – Pilát Gábor
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
