Isabella ismét karba tett kézzel és rezzenéstelen arccal ült már több órája a kihallgatóban. Mielőtt bement, az ügyvédje még elérte telefonon. Hiába hozott fel minden ész érvet, nem tudta rávenni, hogy védekezzen. Ismét a szavai visszhangzottak a fülében: “Nem tudom megmenteni, ha nem hagyja. Kell az igazi bűnös, máskülönben Ön fog börtönbe kerülni.”
Aztán eszébe jutott Fabio ajánlata. Nem is tudta, miért rökönyödött meg rajta annyira, hiszen pontosan tudta, hogy milyen alávaló gazember a férfi. Mégis amikor meglátta, a térde veszélyesen megremegett. Mi több, az egész teste. Utálat és csodálat, kíváncsiság és félelem egyszerre kavarogtak benne. Fabio még mindig ugyanaz a szívdöglesztő pasas volt, mint akit azon az estélyen megismert. Már akkor tudta, hogy az ilyen férfiak csak bajt hoznak a nőkre, ő mégsem tudott megálljt parancsolni magának. És egyenesen a vesztébe rohant.
Hirtelen az édesapja arca villant be előtte. Aznap nem volt kedve a túrázáshoz, de Isabella annyira ragaszkodott, hogy menjenek, hogy végül csak elindultak. Isabella egy meglepetés pikniket készített elő a tisztáson. Amikor a távolból puskadörrenéseket hallottak, akkor jutott eszébe apjának, hogy a vadhajtás kellős közepébe csöppentek. Gyorsan menekülőre fogták, azonban apját egy golyó eltalálta és olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházban életét vesztette. Isabella csupán 9 éves volt.
Nagyot nyelt és szíve összeszorult. Vajon kibírja a börtönt? És mihez kezd utána?
– Kisasszony, hallja egyáltalán amit mondunk? – rántotta vissza a jelenbe a nyomozó.
– Hol van az édesanyja és a nevelőapja?
– Hogy jönnek ők ide?
– Nézze, egy ilyen manővert kitervelni és kivitelezni nem is olyan egyszerű. Kizárt, hogy ezt Ön egyedül csinálta. Biztosak vagyunk benne, hogy a szülei is benne vannak!
– De hiszen már elmondtam, hogy én csináltam mindent, nekik semmi közük ehhez!
– Hol van a pénz? Mire költötte? Ilyen rövid idő alatt nem lehetett mindet felélni? Adósságai voltak? Vagy a nevelőapjának? Esetleg az édesanyjának?
– Hagyják abba! Önként jöttem ma ide. Vagy le vagyok tartóztatva?
– Még nincs, de ami késik nem múlik.
– Akkor pedig most távozom, nem vagyok hajlandó végighallgatni és tűrni, ahogy becsmérlik a szüleimet!
Felkapta a holmiját és lóhalálában rohant ki a rendőrségről. Érezte, ahogy könnyei záporoznak. Nem akart mást, csak elbújni a világ elől és jól kisírnia magát. Édesapja halála óta semmi nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Anyja teljesen kifordult magából, ami persze érthető volt. Nem kellett volna az apja meghaljon, de Isabella miatt bekövetkezett az a szörnyű baleset. Pechére egyenesen Fabio karjaiba rohant.
– Mi történt, oh Bella?
– Kérlek vigyél haza! – nyöszörögte Isabella fájdalmasan.
Fabio gondolkodás nélkül felkapta és a terepjáróhoz vitte. Testőrei elé siettek, ahogy kilépett az épületből. De Fabio nem adta át nekik a lányt, csak intett a szemével, hogy nyissák ki a hátsó ajtót és olaszul odavakkontotta, hogy a lehető leggyorsabban jussanak haza.
Isabella összekuporodott a hátsó ülésen és csak zokogott. Mire Fabio lakásához értek eltelt egy jó óra, de kedélyállapota egy szemernyit sem javult. Fabio egyenesen a hálószobába vitte és gyengéden az ágyra fektette.
– Hozzak valamit?
De Isabella csak a fejét rázta. A bejárónő a fejét csóválta. Emlékezett a kis hölgyre és hogy amikor kétszer itt járt, nagyon kedves volt vele.
– Uram, talán fel kellene hívni a doktor urat, hogy adjon a hölgynek egy nyugtató injekciót.
– Jaj, Berta, mihez kezdenék maga nélkül! Teljesen igaza van! Hívja fel, legyen kedves!
Fabio nem mozdult mellőle. Isabellal időközben elaludt, de zaklatottan hánykolódott az ágyban és összefüggéstelenül beszélt álmában. Időközben megérkezett a doktor és Fabio elé sietett, hogy elmondja mi történt. Miközben elmondta, azt a keveset, amit tudott, hangos sikítás jött a hálószobából.
– Apaaa! Ne!!!! – sikoltozta önkívületi állapotban Isabella.
Az orvos azonnal adott egy nyugtató injekciót és adott néhány instrukciót.
– Holnapig biztosan aludni fog. Az elmondottak alapján nagy traumát él át a lehetséges börtönbüntetés miatt, de úgy gondolom, hogy ez feltépett régi traumákat is, amelyeket nem tudott megoldani. Nyugalomra van szüksége és én javasolnám egy pszichológus bevonását is.
– Rendben! Nagyon köszönöm! Berta, kikísérné a doktor urat?
Fabio visszaült az ágy melletti kanapéra és nézte a most már nyugodtan alvó nőt. Gondolatai kavarogtak. “Mi történhetett veled? És vajon annak köze van ehhez a sikkasztáshoz?” – tette fel magában a sorban a kérdéseket.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
