Fabio a reptéren várta. Minden óvintézkedés ellenére a sajtó megneszelte az utazást és mint egy veszedelmes hiénafalka csaptak le rájuk. A vakuk megállás nélkül villództak. Isabella teljesen megrémült, rég volt már, amikor hasonlót élt át. Fabio elésietett, Isabella pedig úgy kapaszkodott belé, mintha soha többé nem akarná elengedni. Salvatore és Taylor nem kis erőfeszítésébe került, hogy visszaverjék az újságírók és fotósok hadát.
Már jócskán a levegőben voltak, amikor Isabella végre elengedte a férfit.
– Sajnálom, elszoktam már ettől. – hajtotta le a fejét szégyenkezve.
– Pedig, jobb, ha újra hozzászoksz. De most nem kell ezzel foglalkoznod. Otthon maximum a megérkezésünket fogadják majd ekkora érdeklődéssel, a birtokon nem fognak háborgatni minket. Nekem el kell még intézni néhány dolgot, addig pihenj.
Isabella hamarosan álomba szenderült. A repülés valamiért mindig így hatott rá. Bármilyen kihipent is volt, az indulást követően hamarosan elaludt.
– Ne, apa, ne! – sikoltotta. – Segítség!
– Isabelle, ébredj! Kedvesem, ébredj! – emelte meg most jobban a hangját a férfi.
Rázni kezdte a lányt, akinek egész teste verejtékben úszott az álomtól.
– Isabella! – kiáltotta teljes erőből már végső kétségbeesésében.
Isabelle erre hirtelen felriadt.
– Hol vagyok? Mi történt?
Fabio az ölébe vette a lányt és adott neki egy pohár vizet.
– A repülőmön, épp Olaszországba tartunk. Fél óra múlva megérkezünk. Rémálmod volt, megint! Tudni akarom mit álmodsz ilyenkor! Mi történt az apáddal?
– Nem fontos, sajnálom.
– Isabella, mondd el, ez parancs!
– Kislánykoromban meghalt. Az én hibámból. Ennyi a történet. – vakkantotta dacosan.
– Mi az, hogy a te hibádból?
– A régi birtokunk mellett volt egy tisztás. Ott piknikeztünk mindig. Egyik nap meglepetést pikniket szerveztem neki. Aznap feszült volt, anyámmal vitatkoztak valamin. Nem is akart kijönni velem a tisztásra. De én annyira makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy végül elmentünk. Amikor a távolból puskadörrenéseket hallottunk, akkor jutott eszébe apának, hogy a vadhajtás kellős közepébe csöppentünk. Gyorsan menekülőre fogtuk, de apámat egy golyó eltalálta és olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházban életét vesztette. Anyám teljesen összetört, magán kívül volt. Aztán elúszott a vagyonunk is, a birtok is, apának adósságai voltak. Én egy ideig Emmáéknál laktam, aztán egy napon jött anyám, hogy felkértek egy reklámforgatásra. Így kezdődött a modellkedés.
– Hány éves voltál, amikor a baleset történt?
– Kilenc.
– Anyád öt évig hagyott Emmáéknál?
– Igen, de látogatott, amikor csak tudott. Próbálta rendbe hozni az életünket. És megértem, hogy nem tudott rám nézni, hisz én vagyok a felelős apa haláláért.
– Accidenti! Ilyen butaságot, hogy mondhatsz? – kiáltotta haragosan Fabio és még szorosabban ölelte Isabellát. – Már, hogy lennél te a felelős? Ez egy tragikus baleset volt. Szörnyű véletlenek egybeesése. Senki nem hibás. Főleg te nem! Otthon keresünk neked egy jó pszichológust, hogy ezt kibeszéld magadból és megszűnjenek a rémálmok! Nem bírom elviselni, ahogy emiatt szenvedsz! –
– Fabio…
– Nem vita tárgya! – csapott a szavába a férfi. – Ha kell saját magadtól is megóvlak, cara mia!
A gép végre leszállt. Olaszországban kora délután volt. A reptéren egy limuzin várta őket. Ahogy beszálltak Fabio telefonja azonnal csöngeni kezdett és szinte az egész utat végig telefonálta. Isabella egy cseppet sem bánta. Jól esett most kicsit magában lennie. Ahogy elmesélte Fabionak a történetet, minden régi sebét is feltépte, kellett egy kis magány a lelkének. Csendesen bámulta a mellettük elsuhanó mesés tájat. A smaragdzöld dombok és a szemkápráztató olajfaligetek nyugtatólag hatottak feldúlt lelkére.
Ahogy Fabio dühösen csapta le a telefont, hirtelen ismét összerezzent, amit a férfi azonnal megérzett.
– Ne haragudj, cara mia. Felzaklatott ez a beszélgetés. – csókolta meg gyengéden. – Nézd, meg is jöttünk!
Fabiot is és minden ide látogatót teljesen magával ragadott az eléjük táruló impozáns épületegyüttes és az azt szegélyező ciprusok és bulya növényzet. Mintha minden egyes eleme évszázados titkokat rejtett volna, hívogatta az arra járókat.
– Ez káprázatos! – mondta teljes áhítattal Isabella.
– Gyere, körbevezetlek! – fogta meg a kezét Fabio és elindultak a felfedezőútra.
Hosszú órák teltek el, mire az épület minden zeg-zugát megmutatta. Közben hirtelen újra egy gondtalan kiskamasznak érezte magát. Azt képzelte, hogy újra tizenhét éves és első szerelmét vezeti végig az otthonon, amely valóban több évszázados múlttal és varázsos történetekkel bír. Isabella pedig itta minden szavát és annyi kérdést tett fel, mint még soha senki. A konyha nyűgözte le a legjobban, Fabio pedig elszólta magát, hogy készíthetne olyan ragut, mint otthon Londonban. Pajkosan incselkedtek, Isabella is végre felszabadult volt és vidám. Igazán szívből jövő, göndör kacajok szakadtak ki belőle. Az ebédet a kertben fogyasztották el, utána pedig sétára indultak. Isabella mezítláb ment végig a pázsiton és minden virágot megszimatolt. Fabio pont olyan áhítattal figyelte a lány minden egyes rezdülését, ahogy Isabella itta minden egyes szavát.
– Verseny vissza a bejáratig? – nevetett vidáman Isabella.
– Rajt! – kiáltotta Fabio és szélsebesen futni kezdett a kőoszlopok között a kavicsos úton.
– Csaló! – sikította Isabella és ő is nekiiramodott. – Fel kell húzzam a cipőm!
Fabio már a bejáratnál volt, amikor Isabella lihegve utolérte.
– Te gazfickó! – mondta játékos haraggal.
– Hát valahogy föléd kell kerekednem, cara mia! – kapta el a derekát és lágyan megcsókolta.
Isabella teste azonnal reagált a férfi érintésére. Ahogy Fabio megérezte, hogy Isabella átadja magát a csóknak, egyre forróbban csókolta és ölelte.
– Khm, elnézést uram! Signora Ariana van itt!
– Accidenti! Kedvesem, kérlek ne haragudj, ezt el kell intéznem!
Folytatjuk!
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
