Fabio korán ébredt. Ugyanolyan elszánt volt, mint az éjjel. Elege lett a titkokból és saját magából is. Alapvetően úgy érezte, hogy vannak erkölcsi elvei, mégha léha életet is élt egy időben, ám most meghasonult önmagával. Valóban aljas módon vette rá Isabellát, hogy az övé legyen, de mire ez megtörtént a szándékai nagyon is komollyá váltak. Saját magát is meglepték az érzései. Sokáig hadakozott is ellenük, de be kellett lássa, hogy semmi esélye. Isabella vonzereje végérvényesen magával ragadta.
Sőt, lehet már abban a pillanatban, amikor először meglátta kifutón. És miután mostanra megismerte, rá kellett döbbenjen, hogy Isabella nem csak kívülről tökéletes, hanem varázslatos belülről is, egy igazi kincs. Egy olyan kincs, akit ő nem engedhet el és akit kényszerrel nem fog tudni megtartani.
Idegesen lépett a dolgozószobába, meglepetésére Isabella már ott várta.
– Cara mia, megleptél.
– Nem tudtam aludni. És én is pontot szeretnék tenni az ügyünk végére. Nem tudom miért teszed, amit teszel, de szeretnélek megkérni, hogy hagyd abba. Van egy alkunk. Hálás lennék, ha teljesítettnek vélnéd és elengednél. Természetesen ha nem így látod, akkor a következő két hónapban itt maradok és a kitartottad leszek. Utána pedig elfelejtjük egymást örökre.
– Isabella! A bocsánatodért esedezem minden ellened vétett bűnömért. Szeretném mindezt jóvá tenni az igazsággal, mégha az számodra fájdalmas is.
– Fabio…
– Ne, Isabella, ne szakíts félbe. Itt van minden, amire a magánnyomozóim jutottak az elmúlt hetekben. Már csak pár nap kell, hogy megtalálják édesanyádat.
– Nem kell! – lépett a szobába Ariana oldalán Emmával.
– Emma? Hogy kerülsz te ide?
– Isabella, sajnálom! – szaladt oda Emma és hosszasan megölelte. – Sajnálom, hogy ilyen hírekkel jöttem és keserédes a viszontlátás. De tudnod kell, hogy csúnyán át lettél verve. Jessica és John átvertek. Elvették a vagyonodat, de az sem volt elég nekik. Pláne, hogy bejelentetted, hogy végeztél a modellkedéssel, az alapítványi munka az utolsó, amit vállalsz és grafikusnak tanulsz. Elvették hát az alapítvány pénzét is és téged a sorsodra hagytak.
– Neee, neee, nem akarom ezt hallani! – rogyott össze Isabella két kezét a fülére tapasztva. – Nem akarom hallani! Nem akarom tudni!
Fabio fölnyalábolta és a kanapéra ültette. Emma melléült és szorosan átölelte.
– Spanyolországban találtuk meg őket álnéven. – vett át a szót Ariana. – Persze, Emma nélkül nem sikerült volna. Ő már azóta nyomoz utánuk, hogy téged először kihallgattak a rendőrök. Kiderült, hogy John keresett bűnöző, aki gazdag nőket csábított el és miután jócskán megcsapolta a bankszámláikat, angolosan távozott. Jessica a következő áldozata lett volna, de úgy tűnik, annyi igazság van a történetükben, hogy valóban egymásba szerettek és egy utolsó nagy dobásra készültek. Az áldozatuk pedig te voltál sajnos, Isabella.
– Emma… – zokogott fel Isabella.
– Nagyon sajnálom! Hidd el, hogy nagyon sajnálom! Nem ezt érdemelted! – igyekezett vigasztalni. – Csak egy szavadba kerül és azonnal elmehetünk a rendőrségre, hogy feladjuk őket. Aztán végre lezárhatod ezt az egészet és hazamehetünk!
– Nem, el kell mennem hozzá! Biztos van erre valami épkézláb magyarázata. A szemébe akarok nézni! Mindkettőjüknek!
– Nem hiszem, hogy ez okos döntés. – csóválta a fejét Emma.
– Cara mia, egy szavadba kerül és indulunk is. De egyet értek Emmával, talán gondold ezt át még egyszer. Valószínűleg olyan dolgokat fogsz látni és hallani, amik megrendítenek.
Isabella feje zsongott a sok információtól. Nem értette, hogyan került ide Emma, de ezek szerint Fabio magánnyomozói vették fel vele a kapcsolatot. Emma meg persze kapott az alkalmon, hogy bizonyítsa az igazát. Fabio fejében is Emma ültette el a bogarat, ezért fogadott magánnyomozót. De mégis mi volt Fabio célja? Ha tényleg igazat mondott volna az érzéseiről, akkor miért akarna még több fájdalmat okozni neki? Hirtelen mérhetetlen düh öntötte el. Haragudott az egész világra, de leginkább önmagára. Hosszú ideje tehetetlenül hánykódott csak, nem uralta az életét.”Hát ebből most elég!” – kiáltott fel belül egy hang.
Felpattant Emma mellől, letörölte a könnyeit, felszegte a fejét és határozottan nézett Fabiora.
– Hogy is mondtad tegnap este? Pontot fogunk tenni a dolgok végére. Hát akkor tegyünk. Spanyolországba akarok menni.
– Ahogy kívánod. – felelte Fabio. – A gép egy óra múlva felszállásra kész.
– Emma, velem tartasz? Természetesen megértem, ha nem.
– Ha kéred veled megyek. De figyelmeztetlek, ha meglátom Jessicát, nem állok jót magamért.
– Igazad van, nem kérek tőled ilyet. Ezt nekem kell egyedül megtennem. Fabio, gondoskodnál arról is kérlek, hogy Emma biztonságban hazaérjen?
– Természetesen, bella mia.
– Jó utat, Emma. Amint visszaértem Spanyolországból, jelentkezem.
– Vigyázz magadra, kérlek! És ne dőlj be anyád hazugságainak!
Ariana és Emma kocsija már bőven elhagyta a házat, Isabella még nézte a már csak aprócska foltot a távolban.
– Ha készen állsz, indulhatunk. A személyzet becsomagolt pár napra.
– Elkísérsz?
– Ha akarnád sem hagynám, hogy egyedül birkózz meg ezzel. Gyere, induljunk.
Isabella nem állt ellen. Legbelül jól tudta, hogy a férfi nélkül ezt nem tudná végig csinálni. Bármennyire is gyűlölni akarta az egyik fele, mindig a szíve győzedelmeskedett.
Folytatjuk!
Az előző részt itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek.
