A kávém ma ihatatlan, pedig tegnap még isteni volt. Hogy lehet az, hogy ami tegnap még élettel töltött meg, ma a mosogatóban végezte, miközben nagyokat öklendeztem felette? Mi változott? Ugyanaz a kávéfőző. Még a mamáé volt. Ugyanaz a kávé, ugyanannyi mennyiség, ugyanannyi forró víz, cukor és tej. És még én is ugyanaz vagyok.
Lehet kávét kellene váltanom, mert megcsömörlöttem tőle?
Vagy talán jobban oda kellett volna figyelnem a kávékészítésre?
Tényleg a kávéval van bajom?
És hirtelen képek villannak be az elmúlt napokból, hónapokból. Viták, csapkodás, kiabálás. Csend, könnyek, magány. Akartam a változást és mégsem értem el semmit. Tudom, hogy mit kellene tegyek, de valami mindig közbejön, visszatart. Ígéretek. Ultimátumok. Elgyengülök. Pár nap boldogság és isteni feketék, aztán minden kezdődik előről.
Érdekes – bár lehet a buta és a hülye jobb jelző rá – gondolat fogalmazódik meg bennem: a kávém az életem. Amit eddig bírtam. Az új évet átlépve itt a jel, amire vártam. Döntenem kell és ez a döntés sorsfordító: elkezdek végre élni vagy végleg betemet a keserűség.
És felállok. A kávéfőzőhöz sétálok. Kiöntöm a zaccot és nekifogok egy új adag elkészítésének. Gondosan merem az üvegből a kávét a szűrőbe. Csak lazán, egyik kanállal a másik után. Nem nyomkodom erőszakosan, hogy minél több férjen bele. Hideg vizet töltöttem a tartályba és a gáz lángját takarékra állítom. Hagyok most időt, hogy felforrjon és a víz átáztasson minden kávészemet. Nem sietek, nem kapkodom. Kivárom, hogy mi lesz belőle.
Előveszem az ünnepi csészét. Két kanál cukor. Ráöntöm a forró feketét. Megkavarom. Egy korty tej, csupán ennyi kell. Az illat az orromba kúszik, hagyom, hogy átjárjon. Lassan felemelem és apránként kortyolni kezdem. Az íze semmi máshoz nem fogható. Érzem, ahogy átjárja a testemet és érzem megannyi jótékony hatását. Az elmém kiélesedik és megértem: megszabadulhatok attól, ami nem jó és gondos odafigyeléssel készíthetek valami sokkal, de sokkal jobbat.
Kiemelt kép: Unsplash
Ha tetszett a cikk oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
