Oh őrizd a féltéstől szívedet. Zöld szemű szörny az, mely játékot űz…
Shakespeare
Féltékenység. Az egyik legborzasztóbb érzés. Pláne, ha “ok nélkül” üti fel a fejét és settenkedik a mindennapjainkba az a bizonyos zöld szemű szörny. Mert ez bizony felemészti mindkét felet a kapcsolatban.
Fáj annak, aki érzi és fáj annak is, akit megvádolnak. Úgy gondolom, hogy mindkét félnek akad némi feladata a helyzet megoldásával. Feladata önmagával. Mert bizony érdemes mindkét félnek elgondolkodnia.
Az a fél, akiben megszületik a féltékenység gondolata, teljesen egyértelműen kételkedik magában, önértékelési nehézségekkel küzd. Folyamatosan ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy ő nem elég. És ha éppenséggel nincs együtt a párjával, akkor képes azon agyalni órákon át, hogy ezalatt az idő alatt hány értékesebb emberrel találkozik össze a szeretett fél – holott éppen nyakig ül a munkában és talán ebédelni sem volt ideje, nemhogy bármilyen gyengédebb érzést táplálni egy harmadik fél iránt. És amúgy is, esze ágában sincs észrevenni másokat, hiszen szerelmes, boldog párkapcsolatban él.
Ám, ha ez az érzés valakit a hatalmába kerít, akkor hirtelen mindenre csak az lesz a logikus válasz, hogy bizony nem vagyok elég, nem vagyok elég jó, elég izgalmas. Oly mértékben el tud hatalmasodni ez az érzés, hogy fizikai fájdalmat érzünk tőle és a feszültség egyre csak nő. Egyenes út visz a végső következtetésig: pótolható vagyok, engem simán lecserélnek, elhagynak, átvernek, kihasználnak, csak sajnálatból van velem a párom.
És robban a bomba: a féltékeny fél a partnerére zúdítja az összes fájdalmát, sokszor nagyon csúnya módon. Csak, hogy neki is pontosan úgy fájjon. “Hiszen én szeretlek, de te engem csak bántasz, miattad szenvedek!”
Kell foglalkozni a féltékenységgel! Fel kell tárni azt a traumát, – akár egész gyerekkorig visszamenve – amely miatt belekeveredtünk ebbe a spirálba. Meg kell érteni, hogy miért gondolja valaki magáról, hogy nem elég jó, nem elég értékes, hogy őt nem szeretheti valaki viszont, feltétel nélkül. Meg kell érteni, hogy miért merül fel benne a gyanú, alaptalanul.
De bizony nem csak az ok nélküli féltékenységet érző fél lelki állapotát és traumáit kell feltárni és orvosolni! Érdemes a partnernek is elgondolkodni azon, hogy vajon ő tényleg biztosította a szeretett felet a feltétel nélküli szeretetéről? Ki tudja azt valóban mutatni felé? És nem csak egy évben egyszer valentin napon? Mert a féltékenység bizony az ő számára is pokoli érzés, hiszen őt ok nélkül vádolja a másik.
Akár mennyire is fájdalmas vagy kínos a téma, igenis le kell ülni és beszélni róla. Mert bizony nagyon sok kapcsolatban az évek előrehaladtával elfelejtjük kimutatni a szeretetünket. Nem azért, mert másként érzünk, hanem mert olyan egyértelmű: hiszen évek óta egy pár vagyunk. De az is lehet, hogy sok-sok idő elteltével döbbennek rá párok, hogy eltérő a szeretet nyelvük.
Mindennek alapja a kommunikáció. Az őszinte kommunikáció. Hogy nyitott vagyok és meghallgatom a másikat. Nem kell tudnom megoldani a problémáit, de segíthetek megérteni, hogy azok miből fakadnak. Így ha bebizonyosodik, hogy csupán több odafigyelést és törődést szeretne a másik, akkor tudunk változtatni. De a beszélgetés során arra is fény derülhet, hogy a probléma mélyebben gyökerezik, így szakember segítségét is tudjuk kérni. Hiszen ha erről van szó, akkor ott már nem a partner fog tudni segíteni, hiszen valójában nem is ő okozza a problémát. Viszont a problémákkal foglalkozni kell. Nem szabad őket a szőnyeg alá söpörni!
Ha tetszett a cikk, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
Bárki lehet féltékeny.
Mindannyiunkban benne van.
De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.Ashley Greene
