Hol is kezdjem? Igazából nem is sok mindent tudok elmondani: nem kergetek hiú ábrándokat, nekem valós céljaim vannak, amiket a kitűzött határidőre elérek. Szeretem néha elengedni magam Dia és Iza társaságában. Gábort szeretem, de mint mondtam, nem kergetek hiú ábrándokat. Nincs sírig tartó szerelem. Kivéve persze Diát és Ádámot. Ők az egyetlen kivétel, akik erősítik a szabályt. – Nina
– Jó reggelt szívem! – ereszt el egy széles mosolyt Gábor miközben homlokon csókol. – Látom, már indulsz is.
– Igen, a lányokkal reggelizzek ma, Dia valami fontosat akar mondani. – hadarom, miközben csókot dobok az ajtóból visszafordulva, majd hatalmas gázfröccsel hagyom el a felhajtót.
Igen, most szánt szándékkal kerülöm Gábort. Nem akaródzik egyelőre beszélni erről az esetleges esküvőről. Pláne, hogy hatalmas vitába torkollt legutóbb is. És igazából pontosan tudja, hogy ha Iza vagy Dia hívnak, akkor még halottaimból és feltámadok és rohanok. Ez rájuk is igaz. Mármint fordított helyzetben. Mi hárman középiskola óta elválaszthatatlanok vagyunk. A kollégiumban voltunk szobatársak, aztán az egyetem alatt egy albérletben laktunk. Gábor meg a szomszédban, több másik sráccal együtt. Jóban voltunk mind, akkor és most is. Szóval igazi kifogásom van arra, hogy miért kellett elhalasszuk a fontos beszélgetést.
Egyszerre érünk a kis kávézóhoz. Ez már a törzshelyünk több mint tíz éve. Jani bácsi, a tulajdonos és felesége, Marika néni mindig hatalmas mosollyal és nagy öleléssel üdvözölnek minket. A szemük láttára nőttünk fel, úgy ismernek minket, mintha a saját lányaik lennénk. Jani bácsi tipikus, bohókás öregúr, Marika néni pedig olyan mindenlében kanál, kotnyeles asszonyság. Minden helyzetre van valami frappáns mondása, vagy praktikája, amit még valamelyik felmenője “hagyományozott” rá. Ilyen például, hogy “Teli hassal bánkódni is könnyebb!” vagy “A problémák csak azért vannak, hogy ne unatkozzunk. Az életért lelkesedni kell!” vagy, hogy a levendula oldja a stresszt, a citrom pedig a vízkövet. És nagy igazság volt abban a mondásában is, hogy “a rosszfiúk a legvonzóbb szélhámosok”.
– Na mi az? Mi az a nagy hír? – faggatózzom azonnal harsányan széles vigyorral, de ahogy Diára pillantok azonnal kihagy a szívem egy ütemet. Iza azonnal megszorítja Dia kezét és aggódva méregeti. Már pontosan tudom én is, hogy ma nem valami csodálatos dologról fogunk beszélni.
– Minden rendben? – tudakolom most már sokkal halkabban, kiskutya szemekkel.
Dia szeme könnybe lábad, de nála erősebb ember nem is létezik a földön, így vesz egy nagy levegőt és csupán egyetlen könnycsepp gördül le az arcán.
– Megfordult a fejemben, hogy elválok.
Teljesen ledöbbenünk. Soha nem volt közöttünk kínos hallgatás, hát ezekben a percekben életünkben először megéltük.
– Ne csináljátok már, ne mondjátok, hogy nem is sejtettétek, hogy gondjaink vannak?! – teszi fel a kérdés, bár igazán nem vár választ tőlünk.
Nem tudom, meddig ültünk ott csendben, egyszer csak ott volt előttünk egy halom kaja és Marika néni furcsán ingatta a fejét, amikor végignézett rajtunk.
– Ilyet sem láttam még az elmúlt tíz évben! – csapta össze a két kezét döbbenten. – Minden rendben van kislányok? – kérdezi aggódva.
– Hát hogy is fogalmazzak? Arcul csapott minket a valóság?! – vágom rá.
– Fel a fejjel! Olyan nagy baj nem történhet, amit ti ne tudnátok megoldani! Teli hassal bánkódni is könnyebb. Egyetek!
– Hát úgy tűnik, most mégsem tudjuk, mi a megoldás… – morog Iza.
– Vagy, hogy miként lehetne a sors ellen tenni… – motyogja maga elé meredve Dia.
– A sorsban az a jó, hogy ha ismered, akkor meg is tudod változtatni! – vágja rá Marika néni.
Mindhárman ráemeljük boci tekintetünket és csendben várjuk, hogy mivel fog most előrukkolni.
– Különös dolog ez a sors, meg végzet. – ül le velünk szembe az asztalhoz. – Balgaság lenne azt gondolni, hogy nincs befolyással ránk, hogy nincs valami nagyobb hatalom, ami a háttérben munkálkodik. De ugyanilyen balgaság lenne azt gondolni, hogy minden eleve elrendeltetett az életben! És, ahogy mondottam, a sorsban az a jó, hogy ha ismered, akkor meg is tudod változtatni! Mindehhez csupán az kell, hogy ismerd meg a múltad, az őseid múltját, hogy aztán megértsd a jelened. Ennek a tudásnak a birtokában pedig igazán könnyen alakíthatsz magadnak tetsző jövőt.
A szokásos, vegyes érzésekkel fogadjuk szavait. Nem mondom, volt, hogy bejöttek a praktikái, de az életbölcsességei túlságosan is túlmisztifikáltak, lényegében nulla realitás van bennünk. Még, hogy nagyobb hatalom!
– Na, egyetek kislányok! – áll fel az asztaltól. – És ne feledjétek, hogy a holnap mindig valami új kezdete, a ma nehézségei, holnap már teljesen más megvilágításba kerülnek. Míg lehet ma valami fontos, holnapra teljesen jelentéktelenné válhat és ez fordítva is igaz.
Kétkedve nézünk egymásra, de azért elkezdünk falatozni.
– Hát egy dologban biztos igaza van Marika néninek: tényleg jobban érzem magam, most, hogy tele a pocakom – töri meg a csendet váratlanul Dia, széles mosollyal az arcán.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
