Nem tudom. Én olyan picit hiszek is, meg picit nem is hiszek típus vagyok. És amolyan álmodozó, meg reménnyel teli. Mások simán rám aggatják, hogy naiv. Nem zavar. Vagyis a sok minden között, ami zavar, ez is pont elfér. Elég bizonytalan is tudok lenni. – Dia
És hát mi másért is tartanék itt, ha nem a bizonytalanságom miatt. Sokszor tartok attól, hogy a mondandómmal vagy a cselekedetemmel megbánthatok másokat, így sokszor inkább hallgatok vagy másként cselekszem, mint azt valójában szeretném. Izabella folyton azt hajtogatja, hogy legyek kicsit önzőbb, mert én is pont annyira számítok, mint mások.
Tegnap Nina kiakadt. De nem hajlandó róla beszélni. Iza pedig vérszemet kapott. De ő sem hajlandó róla beszélni. Én beszélnék, de megértem, hogy nekik kell idő. Így kivárom, hogy együtt beszéljük meg a tapasztalatainkat. Iza már korán reggel elindult Alanával egy másik templomba meditációra. Én jobbnak láttam itt maradni és kéznél lenni Ninának. Mondjuk, hogy őszinte legyek, nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó lesz…
– Nina, nem vagy éhes?! Órák óta csak a piacot járjuk és már megvettél mindent, amit lehetett. Még én is átestem a ló másik oldalára és egy halom pénzt elköltöttem.
– Mennyi az idő?!
– Fél három van már. Én éhes vagyok! – állok meg durcásan és még dobbantok is egyet a lábammal.
– Jó, együnk valamit!
Nina belém karol és szinte vonszol maga után, majd az első gőzfelhőben úszó bódénál megáll és kér két adag sate-t.
– Niiiiinaaa? – nézek rá kérdőn és kicsit ijedten. – Biztos itt akarunk enni????
– Diácska! Szerinted nem az volt az első dolgom, hogy utánajártam, hogy hol és mit együnk?!
Oh, na itt vagyok! Visszatért az a Nina, akit ismerek. Mert aki ma reggel elrángatott a reggeli mellől, hogy menjünk shoppingolni, na azt a csajt nem igazán ismerem. Amint megkapjuk az ételt, Nina azonnal falni is kezdi.
– Basszus, basszus, forró…. – sziszegi.
És végre tegnap óta ma először mindketten szívből felnevetünk.
A délutánt is nézelődéssel töltjük, de azért viszonylag korán visszaérünk a szállodába. Az egyik kávézóban ugyanis Nina talált egy szórólapot, hogy ma este valami fergeteges buli lesz az egyik éjszakai klubban. Azonnal eltökélte, hogy ide bizony mindhárman elmegyünk. Én még a gondolattal barátkozom, amikor Iza is visszaér a lakosztályba.
– Na, végre, hogy visszaértél! Buliba megyünk! Nincs kifogás! – mondja Nina, miközben hozzávág egy igencsak feltűnő koktélruhát. – Neked is hoztam egyet! – fordul felém és rám kacsint.
Izával összenézünk és csendben konstatáljuk, hogy bizony egy hadsereggel sem tudnánk Ninát eltántorítani a tervétől.
– Látom ám, hogy éppen szavak nélkül tárgyaljátok meg, hogy elment az eszem. Nem érdekel! Menjetek készülődni, egy óra múlva indulunk!
A tükör előtt állok. Kezemmel eltakarom a szemeim. Félve nézek ki mögüle és megint eltakarom az egyik szemem. Majd hirtelen elengedem a kezem és megint a tükörbe nézek. Azonnal becsukom a szemeim. Hunyorgatni kezdek. Valaki a fenekemre csap.
– Ne legyél már ilyen lenke!
Hallom, ahogy Iza, mint valami narrátor mondogatja: esetlenke, eszetlenke, hitetlenke…
– Igenis szexi vagy, csak nem hiszed el! Attól mert anya vagy, még igenis nő vagy!
– Egy igazi istennő!!! – teszi hozzá Iza.
Érzem, hogy rákvörös vagyok még mindig, amikor belépünk a klubba. Feszengek és úgy érzem mindenki engem néz. Örülök, hogy egy félreeső, sötét kis bokszban foglalunk helyet. Nina azonnal pezsgőt rendel. Még meg sem ittam az első pohárral, amikor Nina a táncparkettre citál. Iza pedig a kezünkbe nyom valami nagyon színes löttyöt.
– Fenékig! – kiabálja túl a dübörgő zenét.
Én pedig nagy levegőt veszek, felhajtom és átadom magam a ritmusnak. Már el is felejtettem, hogy milyen csak lazán táncolni. Iza elég gyorsan hoz még hármat a színes löttyből, mire felhajtom a harmadikat, hirtelen újra tininek érzem magam. Amikor egy jóképű idegen elkap és vezetni kezd a zenére, gátlásaim már teljesen tovatűntek. Hajnalodik, amikor kifúlva huppanok le a lányok mellé a bokszba.
– Wow, anyukám, te aztán nem semmi vagy! – kiáltja Iza és hangjából csodálat és elismerés hallok ki!
– A táncparkett ördöge! – kacsint Nina. – Igaz a városi legenda, amely szerint az anyák, ha kiszabadulnak, akkor féktelenül mulatnak!
Nem is tudom mit mondjak. Nem voltam ilyen buliban az egyetem óta. Eleresztettem magam. Nem kicsit. De ebben a pillanatban egy cseppet sem bánom. Az a nő akarok lenni minden egyes pillanatban, aki az előbb lesöpört mindenkit a táncparketről, akit a nők irigykedve bámultak és aki után minden férfi megfordult, az a nő akarok lenni most már mindig, akinek az a jóképű idegen egész este bókokat suttogott.
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
