
A nevem hallatán – Love Story – 5. rész
Azonnal indulnék is vissza a konyhába, ám ekkor megragadja a kezem. Ijedten fordulok vissza.
Azonnal indulnék is vissza a konyhába, ám ekkor megragadja a kezem. Ijedten fordulok vissza.
Villámcsapásként ért a dolog. Nem gondoltam, hogy baj van.
Agyamra hirtelen valami bénító köd borul és fogalmam sincs, hogy mi a frászt csináljak.
Megrázom a fejem, mintha attól eltűnnének a gondolatok belőle. A gondolatok amik eddig is fogva tartottak…
A vér is megfagy bennem egy pillanatra. A múlt árnyai az arcomba csapják a rideg valóságot.
Védjegyeddé vált borostás arcodon szád apró mosolyra húzódik. Elkapom a tekintetem és csak óvatosan merek újra rád pillantani, mert érzem, hogy arcomat elöntötte a pír.
Biztos, hogy csak a körülmények és a külvilág a felelős minden rosszért, ami veled történik?
Hosszú utat jártam be. Hosszú, kacskaringós utat, olykor hihetetlen magasságokat megjárva, ahonnan biztos volt az út lefele és még lejjebb.
Azonban egy dolog van, amelyre érdemes időt szánni. Ez az egyetlen dolog, amin mindig és mindenkor változtatni tudsz! És változtatnod is kell!
Piszkosul akarom, hogy a gyermekemnek ne kelljen olyan helyzetekkel megküzdenie, mint nekem. De vajon ő szeretné-e?