
Álom – 2. rész – Love Story
Elkapja a kezemet, leszorítja határozottan, de finoman a fejem fölé. Nem enged, és nem szól semmit.
Elkapja a kezemet, leszorítja határozottan, de finoman a fejem fölé. Nem enged, és nem szól semmit.
Szeretem magam, de ha néha mégsem, akkor sem esem már kétségbe.
Hirtelen egy erős kéz ránt magához, nem engedi, hogy megforduljak. Erősen tart, száját a nyakamra szorítja, és finoman csókolja.
Csak egy kávé – fogadkoztak mindketten. Ám a szívnek és a tomboló vágyaknak vajon lehet parancsolni, ha a józan ész mást diktál? Elena Honoria novellája.
Van ami mellet nem lehet szó nélkül elmenni, és ez most nagyon is olyan valami.
NŐK – amennyire egyformák vagyunk, pont annyira különbözünk is. Azonban egy biztos: mindent túlélünk, ha kell összefogunk, segítünk, bátorítunk, együtt sírunk, együtt nevetünk! EGymás történetét hallgatva pedig néha megvilágosodunk, vagy éppen tanulunk belőle, esetleg reményt kapunk arra, hogy minden helyzetből van kiút.
Kmetty Dia írása.
Szívszorító történet és joggal veti fel a kérdést: mégis meddig kötelez a vér, a család?
Fél év telt el azóta a nap óta. Tudta, hogy ez vár rá… hiszen sosem volt a szerencse gyermeke.
Az élet a megélt tapasztalat. Tapasztalás hiányában csak egy sötét sikátorban téblábolnánk céltalanul.
Síri csend telepszik ránk, érzem, ahogy Janka és papa is visszafojtja a lélegzetvételét. De én már tudom a választ. Mindig is tudtam.