Kártyavár, most ledöntelek!
Nagyot nyeltem és néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Magamban Istenhez fohászkodtam.
Kell egy perc…
Csak egy pillanat kell. Egy magányos pillanat, hogy összetörhessek és a darabjaimból újra építhessem magam.
Ne találd ki a gondolatát, nem kell a sorok között olvasni
Ahogy rés keletkezik a pajzson, azonban azonnal egy újabb fal emelkedik. És megint, és megint.
Tűsarok – Love Story, 8. (befejező) rész
Bence feláll és magához húz, egyetlen hajszál választ el tőle. A kezével végig simít az arcomon, amitől lángra kap az egész testem. Érzem, ahogy mindketten szaggatva vesszük a levegőt.
Tűsarok – Love Story, 7. rész
Istenem, egy hete álmodom arról, hogy egyszer csak megjelenik itt, erre én kócosan, a kismacis pizsamámban állok az ajtó előtt és megszólalni sem tudok. Remek!
A megbélyegzettek
Jaj neked, ha megbotlasz, mert a nép haragja egy emberként sújt le rád!
Tűsarok – Love Story, 6. rész
A lift ekkor ér le a mélygarázsba és kinyílik az ajtó. Bence elkapja a kezem és magához ránt. Kihagy a szívem egy ütemet, testem azonnal lángra kap és minden porcikám beleremeg ebbe a közelségbe.
Megfelelni – de kinek?
Ez olyan velünk született dolog vagy belénk nevelik?
Tűsarok – Love Story, 5. rész
“Te mit keresel itt?” – csattanok fel magamban olyan hangosan, hogy még egy másik világegyetemben is biztos hallják, de csak némán formálom a szavakat a számmal és belül imádkozom, hogy ne keltsek feltűnést.
Együtt, de mégis egyedül
Alattomosan kúszik a mindennapjainkba, észrevétlenül és lassan, de biztos falat emelve két ember közé. Apránként megszűnik minden kapcsolat közöttük, nincs kommunikáció vagy csak nagyon minimális, éppen csak a szükséges. És eljön a végtelen csend, a társas magány.
