Szeretetreméltóság, báj, jóság – mi Nők, ilyenek vagyunk, a Gráciák minket Nőket jelent!
Érzem, ahogy ebben a pillanatban egy könnycsepp gördül le az arcomon. Égeti. És a szívemet is perzselni kezdi a fájdalom. Nem tudok mit mondani. Átkozottak vagyunk.
– Szerintem ezt már a legelején tudtuk, hogy így lesz… – nyögőm ki végül, kitépem a karom és egy perccel később már a taxi hátsó ülésén suhanok az éjszakában.
Kezdte nyomasztani a férfi viselkedése. Többször megérintette és fura célzásokat is tett, de sikerült meggyőznie magát, hogy csak túlreagálja…
Ezt már igazán nem tűrhette Kristóf, érezte, hogy a harag szinte szétfeszíti. Nagyon dühös volt és tehetetlennek érezte magát.
A szerelem elől nem tudsz menekülni, nem tudod megválasztani, hogy ki iránt érzed, egyszer csak ott van benned. És csak úgy kitörölni sem tudod, marad, amíg maradnia kell, ha akarod, ha nem…
Szapora léptekkel indult vissza a kastély felé, amikor furcsa hangokat hallott a szökőkút mellől. Kristóf állt ott egy nővel és vitatkoztak.
Emma szíve ismét összeszorult. Persze, hogy kénytelen lesz ingázni a férfi, ha a szerelmét is szeretné látni.
Eszébe jutottak Viola szavai is: Nekünk csak az a fontos, hogy boldog legyen. És ahogy ti ketten egymásra néztek, az elárulja, hogy rajongtok egymásért.” Na persze!” – gondolta magában.
Emma gyomra görcsbe rándult, rettegett találkozni a családdal. És biztosra vette, hogy előbb- utóbb találkoznia kell Kristóf szerelmével is.
– Üdvözlöm, Eliza! Lukács Kristóf vagyok! Emma vőlegénye.
– Mi? – kiáltott fel Liza. – Emma, kedvesem, mi folyik itt mégis?
A mondat kemény jelentésének ellenére volt valami a férfi hangjában, ami egy pilla
