Mégis mi az az érzés, amelytől képtelenek vagyunk szabadulni? Aki hisz a tündérmesékben vajon önnönmagát ringatja csalfa reményekbe?

Mégis mi az az érzés, amelytől képtelenek vagyunk szabadulni? Aki hisz a tündérmesékben vajon önnönmagát ringatja csalfa reményekbe?
Könnyáztatta szempilláim alól félve emelem rá tekintetem, torkomban gombóc van. Legbelül pedig már siratom kettőnket, holott soha nem is volt ilyen.
Tudom, hogy mondanom kellene valamit, de nem jön ki hang a torkomon. Egyre jobban pusztított a csend.
Azonnal indulnék is vissza a konyhába, ám ekkor megragadja a kezem. Ijedten fordulok vissza.
Agyamra hirtelen valami bénító köd borul és fogalmam sincs, hogy mi a frászt csináljak.
Megrázom a fejem, mintha attól eltűnnének a gondolatok belőle. A gondolatok amik eddig is fogva tartottak…
A vér is megfagy bennem egy pillanatra. A múlt árnyai az arcomba csapják a rideg valóságot.
Védjegyeddé vált borostás arcodon szád apró mosolyra húzódik. Elkapom a tekintetem és csak óvatosan merek újra rád pillantani, mert érzem, hogy arcomat elöntötte a pír.
Most! – biztatom magam. – Tedd meg végre!
A pultos lány léptei zökkentenek vissza a jelenbe. Kezemben még mindig a medált szorongatom.