Remegő kézzel nyitottam ki a dobozt. Egy csodaszép vékony nyaklánc, egy szív alakú medállal volt benne.

Remegő kézzel nyitottam ki a dobozt. Egy csodaszép vékony nyaklánc, egy szív alakú medállal volt benne.
Van, ami nem változik. Amint hozzáérek, kíván. Nemcsak kíván, egyenesen megőrül értem.
Gyönyörű reggel van, az ablakon keresztül simogatja a nap az arcomat. Becsukom a szemem, kicsit élvezem a pillanatot.
Magához ránt, azt hiszem meg fog csókolni, de nem ez történik. Átfogja a derekam, és kifelé húz az épületből.
Elkapja a kezemet, leszorítja határozottan, de finoman a fejem fölé. Nem enged, és nem szól semmit.
Hirtelen egy erős kéz ránt magához, nem engedi, hogy megforduljak. Erősen tart, száját a nyakamra szorítja, és finoman csókolja.
Csak egy kávé – fogadkoztak mindketten. Ám a szívnek és a tomboló vágyaknak vajon lehet parancsolni, ha a józan ész mást diktál? Elena Honoria novellája.
Síri csend telepszik ránk, érzem, ahogy Janka és papa is visszafojtja a lélegzetvételét. De én már tudom a választ. Mindig is tudtam.
Az idő ólom léptekkel telik, egyre feszültebb vagyok. Másodpercenként pillantok az órára.
Felállok és odasétálok Bencéhez. Felpattan és ijedten néz rám, fogalma sincs mit fogok reagálni.