Szeretetreméltóság, báj, jóság – mi Nők, ilyenek vagyunk, a Gráciák minket Nőket jelent!
“Te mit keresel itt?” – csattanok fel magamban olyan hangosan, hogy még egy másik világegyetemben is biztos hallják, de csak némán formálom a szavakat a számmal és belül imádkozom, hogy ne keltsek feltűnést.
“He?! Most akkor úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást?” Jobb is, csak hülye magyarázkodás lenne a vége. Ah tuti csak álmodom ezt az egészet.
Tele van a parkoló, alig találok egy szabad helyet. Még jó, hogy smartom van, így két terepjáró közé pont beférek. Na persze, terepjárók. Minden Becére emlékeztet. “Nyavalyás élet!”
Egy hatalmas doboz van a bejáratom előtt. Nagyon szép fényes papírba csomagolt doboz, egy rózsaszínű masnival és egy kártyával, amin a nevem áll. Szívem rögtön kiugrik a helyéről…
Olyan erővel ragad meg, hogy alig állok meg a lábamon, és ahogy megtart, szemtől szembe kerülünk egymással. Most veszem csak észre, hogy mennyire vonzó.
Rose hátrálni kezdett. Derek nem értette mi történik. Rose arca elkomorult és tekintete mérhetetlen félelmet tükrözött.
Lelkesedésem repített, terveim szinte megjelentek előttem. Valószínűleg azoktól nem vettelek észre és löktelek fel akkor.
Azért azt tudnod kell, hogy egy sütire nemet mondani a főbűnök egyike. Vállalod ezt a terhet?
Jó – hmm még milyen jó – volt a titkodnak lenni és imádtam, hogy a titkom vagy.
