A nevem hallatán – Love Story – 1. rész
Védjegyeddé vált borostás arcodon szád apró mosolyra húzódik. Elkapom a tekintetem és csak óvatosan merek újra rád pillantani, mert érzem, hogy arcomat elöntötte a pír.
Védjegyeddé vált borostás arcodon szád apró mosolyra húzódik. Elkapom a tekintetem és csak óvatosan merek újra rád pillantani, mert érzem, hogy arcomat elöntötte a pír.
Most! – biztatom magam. – Tedd meg végre!
A pultos lány léptei zökkentenek vissza a jelenbe. Kezemben még mindig a medált szorongatom.
Remegő kézzel nyitottam ki a dobozt. Egy csodaszép vékony nyaklánc, egy szív alakú medállal volt benne.
Van, ami nem változik. Amint hozzáérek, kíván. Nemcsak kíván, egyenesen megőrül értem.
Gyönyörű reggel van, az ablakon keresztül simogatja a nap az arcomat. Becsukom a szemem, kicsit élvezem a pillanatot.
Magához ránt, azt hiszem meg fog csókolni, de nem ez történik. Átfogja a derekam, és kifelé húz az épületből.
Síri csend telepszik ránk, érzem, ahogy Janka és papa is visszafojtja a lélegzetvételét. De én már tudom a választ. Mindig is tudtam.
Az idő ólom léptekkel telik, egyre feszültebb vagyok. Másodpercenként pillantok az órára.
Felállok és odasétálok Bencéhez. Felpattan és ijedten néz rám, fogalma sincs mit fogok reagálni.