
Végtelen szerelem – 5. rész – Love Story
Legszívesebben itt helyben leordította volna Milán fejét. De ami késik nem múlik, még ma este megmondja neki a magáét. Az hótziher!
Legszívesebben itt helyben leordította volna Milán fejét. De ami késik nem múlik, még ma este megmondja neki a magáét. Az hótziher!
Egy pillanatra sem engedte el a tekintetét. Mia minden porcikája remegni kezdett, Milán pedig még szorosabban ölelte.
Mégis mi az az érzés, amelytől képtelenek vagyunk szabadulni? Aki hisz a tündérmesékben vajon önnönmagát ringatja csalfa reményekbe?
Könnyáztatta szempilláim alól félve emelem rá tekintetem, torkomban gombóc van. Legbelül pedig már siratom kettőnket, holott soha nem is volt ilyen.
A vér is megfagy bennem egy pillanatra. A múlt árnyai az arcomba csapják a rideg valóságot.
Most! – biztatom magam. – Tedd meg végre!
Remegő kézzel nyitottam ki a dobozt. Egy csodaszép vékony nyaklánc, egy szív alakú medállal volt benne.
Hirtelen egy erős kéz ránt magához, nem engedi, hogy megforduljak. Erősen tart, száját a nyakamra szorítja, és finoman csókolja.
Csak egy kávé – fogadkoztak mindketten. Ám a szívnek és a tomboló vágyaknak vajon lehet parancsolni, ha a józan ész mást diktál? Elena Honoria novellája.
Síri csend telepszik ránk, érzem, ahogy Janka és papa is visszafojtja a lélegzetvételét. De én már tudom a választ. Mindig is tudtam.