
Évek múlva örökké – Love Story, 9. rész
Az idő ólom léptekkel telik, egyre feszültebb vagyok. Másodpercenként pillantok az órára.
Az idő ólom léptekkel telik, egyre feszültebb vagyok. Másodpercenként pillantok az órára.
Felállok és odasétálok Bencéhez. Felpattan és ijedten néz rám, fogalma sincs mit fogok reagálni.
Farkasszemet nézve állunk egymással szemben. Janka elszánt. A végsőkig.
Egy pillanatra megáll velem szemben… Elfúló hangon bírom csak mondani, hogy “én is”.
Egészen közel húz magához és vezetni kezd. Mélyen néz a szemembe és én állom a tekintetét, bár nem tudom meddig tudom tartani magam.
Egyszer csak megjelent velem szemben a táncparketten és felkért. Izzott körülöttünk a levegő, úgy táncoltunk, mintha egész életünkben együtt táncoltunk volna.
Egyetlen estén, pár pillanatra, amíg szól a dal – csak ennyi bűnt követünk el.
Bence feláll és magához húz, egyetlen hajszál választ el tőle. A kezével végig simít az arcomon, amitől lángra kap az egész testem. Érzem, ahogy mindketten szaggatva vesszük a levegőt.
Istenem, egy hete álmodom arról, hogy egyszer csak megjelenik itt, erre én kócosan, a kismacis pizsamámban állok az ajtó előtt és megszólalni sem tudok. Remek!
A lift ekkor ér le a mélygarázsba és kinyílik az ajtó. Bence elkapja a kezem és magához ránt. Kihagy a szívem egy ütemet, testem azonnal lángra kap és minden porcikám beleremeg ebbe a közelségbe.