Szeretem Ninát. Azt akarom, hogy a feleségem legyen. Már annyi éve együtt vagyunk. Annyi minden túl vagyunk. De az esküvő és gyermekvállalás teljesen kiakasztja, nem lehet erről vele beszélni. Pedig tudom, hogy ez volt az álma neki is: nagy esküvő, család, gyerekek. – Gábor
A telefonom rezgésére ébredek. Hirtelen erős fejfájás hasít belém. Hunyorogva nyitom ki a szemem, de így is azonnal rádöbbenek, hogy nem otthon vagyok. Mellettem Klára mocorogni kezd. Nem akarom, hogy felébredjen. Azt akarom, hogy mindez csak egy rossz álom legyen, amiből hamarosan felébredek. De hiába csörren meg a telefonom, nem történik semmi.
“Istenem! Te jó ég! Mit tettem?!”
Azonnal felkapom a ruháimat és kimegyek a hálószobából. Ügyeletes lettem volna, de Bánki doktor megkért, hogy cseréljünk. Haza akartam menni, hogy végre nyugodtan átbeszéljük Ninával a dolgokat, de felhívott, hogy a lányokkal tölti az estét, Diának szüksége van rájuk. Nagyon dühös lettem. Aztán a többiek rávettek egy italra. Húzos napok voltak mögöttünk, gondoltam egy italból nem lehet gond, másnap nem dolgozom.
A kocsiból visszahívom a kórházat. Egy fiatal lányt műtöttem három napja, baleset szenvedett. Kiszaladt elé egy őz, és hogy elkerülje az ütközést elrántotta a kormányt és sajnos egy fának csapódott. Súlyos sérüléseket szenvedett, de az operáció rendben zajlott, nem merült fel komplikáció. De aggódtam érte nagyon. Meghagytam, ha magához tér, azonnal hívjanak.
– Főorvos úr! A hölgy végre magához tért, megkezdtük a vizsgálatokat, ahogy meghagyta, eddig minden értéke rendben van.
– Köszönöm, Anita, azonnal megyek!
Elégedetten lépek ki a folyosóra. A lány egy igazi szuperhős. Nagyon hosszú út áll még előtte a teljes felépülésig, de most már a nehezén túl van. Hatalmas kő esett le a szívemről, cserébe azonban a helyére került egy másik.
A fejemben cikáznak a gondolatok. Mitévő legyek? Nincs olyan titok, ami egyszer ki ne derülne. A legjobb lesz, ha mindent bevallok. Azonnal. Éppen Ninát akarom tárcsázni, amikor valaki elrohan mellettem és majdnem fellök.
– Héj! – szakad ki belőlem ingerülten.
– Elnézést, bocsánat! – kiált vissza a nő kétségbeesetten.
– Dia! – kiáltom döbbenten, amikor felismerem a női testben megbúvó hurrikánt, aki az imént majdnem elsodort.
A következő pillanatban megáll és máris ott termek mellette. Sírva omlik a karomba.
– Izát a sürgősségire szállították, engem hívtak, én meg Ninát. Ő is mindjárt itt lesz. Nem mondtak semmit, hogy mi történt. Gábor! Segíts!
– Nyugodj meg és ülj le ide! Mindjárt kiderítem, mi folyik itt.
Nem telik sok időbe, Izabellát már egy kórterembe kisérik. Beszélek még pár szót az orvossal és visszasietek Diáért. Közben Nina is ott toporzékol már mellette.
– Mi a helyzet? – néznek rám mindketten könnyáztatta szemekkel.
– Nincs nagy baj, de bent tartjuk megfigyelésen. Homoki dokinál a legjobb kezekben van.
Mutatom az utat a kórterembe. Nina és Dia azonnal közrefogják két oldalról és hosszasan ölelik egymást.
– Ne merészeld még egyszer a frászt hozni ránk! Hallod?! – mondja Dia zokogva.
– Mit mondott a doki? – kérdezi remegve Nina felém fordulva.
– Izának pánikrohama volt. Elájult és beverte a fejét. Csináltunk CT-t, az eredmény hamarosan meglesz. Az állapota most stabil.
– Pánikroham?! – kiáltja Nina. – Izának? Mégis mi a franc történt veled?! – fordul Izához.
– Lányok! Az elmúlt hetekben olyan mélységekben boncolgattuk az életünket, a világot… magunkat. Én magamat… Annyi minden kavarog a fejemben. Gondolkodtam. Utánajártam mindennek. Felmondok.
– Ma volt a per, megnyerted, névadó partner leszel! – ámul Dia.
– Azonnal kérj neki egy MRI-t is, tuti agylágyulást kapott! – kiált fel Nina, miközben tapogatni kezdi Iza fejét.
– Rájöttem, hogy nem akarok egyedül meghalni…
– Jaj, Iza, ne beszélj már badarságokat! – csapja össze a két kezét Dia.
– Azért nem olyan súlyos a helyzet, hogy belehalnál – vágom rá gyorsan. – De tény, hogy picit vissza kellene vegyél a tempóból.
– Emlékeztek mit mondott Marika néni? Ismerd meg a múltad, hogy megértsd a jelened, aztán pedig alakíts magadnak tetsző jövőt. Hetek óta foglalkoztat a téma, nagyon sokat olvastam transzgenerációs örökségről, spirituális utazásról, családállításról…
– Izabella, ezek nagy része humbug… – vágom rá.
– Szívem, tudod, hogy mindenben támogatunk, és tedd, amit csak szeretnél – vág a szavamba Dia.
– Ez egyenesen őrültség! – kiáltja Nina, de Dia őt is leinti.
– Miért kellene ezért felmondanod hirtelen?! Egész életben ezért küzdöttél és dolgoztál. Szinte nem is volt életed… vagy hát érted, a munkád az életed… – zavarodik bele a mondandójába picit. – Szóval csak azt akarjuk mondani, hogy ne hozz elhamarkodott döntést.
– Inkább túl későn hoztam meg ez a döntést…Lányok! Semmiben sem voltam még ilyen biztos. Felmondok és elutazom Balira. Élni akarok!
Nem is igazán fogom fel mi történik előttem. Akkor eszmélek fel, amikor a lányok sírva nevetnek és Dia és Nina örömtáncot lejtenek, Iza pedig tapsol és ujjong. “Mi is történt az előbb? “ – kapok a fejemhez. Nina előrántott egy borítékot a táskájából, hogy négy nap múlva indulnak Balira.
– Mi a fészkes franc folyik itt mégis? Nina megmagyaráznád?
Ahogy ezt a kérdést üvöltve felteszem, nem csak a lányokat lepem meg, hanem jócskán magamat is. Soha nem keltem még ki így magamból.
A történet előző részét itt olvashatod.
A következő részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet, oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
