Én eleve ebben a különleges hitrendszerben nevelkedtem, számomra nem kérdés, hogy van-e jelentősége a meditációnak, vagy egy rituálénak és, hogy létezik-e egy felsőbb hatalom, akik irányt mutatnak és szükség esetén megsegítenek. A saját bőrömön tapasztaltam meg a varázslatot, misztikumot, csodát – bárhogy is hívjuk. – Alana
Tiniként és fiatal felnőttként bejártam a világot, megismertem más kultúrákat és szokásokat. Hamar szembe tűnt, hogy bizony sok helyen semmiféle összhang nincs az emberek és a természet között, rohannak, kihasználnak, elvesznek, rombolnak, boldogtalanok. Bizton állíthatom, hogy a legtöbb ember felszínes, akik csak átrohannak az életen, ahelyett, hogy megélnék azt. De egy valami mindenkiben közös: a legnagyobb szükségben csodáért fohászkodnak.
A legtöbben, akik a szigetre látogatnak hasonlóak: csak kutyafuttában akarnak megmártózni a misztikumok világában, gyors megoldást találva az aktuális problémáikra. Hamar el tudod terelni a gondolataikat, néhány kellő pillanatban, jól megfogalmazott közhellyel. De azért mindig vannak kivételek, akik képesek alázatot mutatni, hogy megismerjék a tudásunkat. Hogy megismerjék az élet alapvetéseit. Hogy lecsupaszítsák magukat és felfedezzék az elme és a lélek hatalmát, megtapasztalva, hogy minden belőlünk indul.
Nina, Izabella és Dia is pont kivételek. Bár, mint mindenki más, ők is életük sorsfordító pillanatában utaztak el ide, de ők valóban a problémák gyökereit keresik, hajlandóak meghallgatni, befogadni, változni. Igyekeznek egészben látni az életüket. Minden idegszálukkal koncentrálnak. Még Nina is, annak ellenére, hogy ő még a tagadásra összpontosít.
Dia hamar rájött, hogy a múltja pontosan ismert előtte. Neki nem a feltárásra volt szüksége. Ez csupán eszköz volt arra, hogy rájöjjön, hogy a családi mintát követi. Apját látni és érezni a fájdalmát azonban ráébresztette, hogy igenis van befolyása a saját sorsára – legalábbis szíve vágya, hogy másként élje az életét. Dia az önmagába vetett hitét kell megtalálja és a benne rejlő erőt kell felfedezze. Meg kell találja a belső istennőjét, akivel aztán háborúba indul a vélt sorsa ellen, hogy a szeretett férfit megtartsa és ne elmarja maga mellől.
Izabella előtt világossá vált, hogy a felmenői múltjában a nők számára a férfiak semmit nem jelentettek, csupán a családalapítás nélkülözhetetlen kellékei voltak. A nők egyedül, önállóan akarták a világ összes feladatát megoldani és terhét cipelni. Szigorú szabályok között élték az életüket, anyja pedig ezt a látszólagos szabadsággal takargatta. Azonban rádöbbent, hogy már anyja is megpróbált ebből kiszakadni, de sikertelenül, így továbbra is úgy élte az életét és irányította gyermekét is, ahogy azt kell. Viszont Izabella erősebbnek bizonyult és anyjával ellentétben igenis ragaszkodik az élethez, hiszen abból csupán egy van. Most, hogy már ismeri a múltat, most, hogy már megértette hogyan jutott idáig és pontosan tudja, hogy milyen életet szeretne élni, már csak el kell induljon ezen az új úton.
Nina tagad. Nina csakis a kézzel fogható dolgokban hisz. De ez a hite jócskán megingott, amikor rádöbbent, hogy ő is a múlt árnyainak befolyása alatt él. Mert igenis be kellett ismerje, hogy létezik a transzgenerációs örökség. Felmenői mind-mind átéltek egy tragikus dolgot vagy megfosztották őket álmaiktól, amely után az érzelmeiket teljesen elcsitították. Megszűnt létezni számukra a remény, a hit és csakis a realitásban mozogtak. Hogy honnan tudom? Félszavakkal elmondta. És látszik rajta. A sok elnyomott érzelem, amelyeket nem élt meg, az álmok, amelyeket eltemetett, egyszer ki fognak törni belőle. És Nina ettől retteg.
A mai tűzszertartástól várom az áttörést mindhármuk életében. Szokták mondani, hogy nem szabad a tűzzel játszani, de a tűz nem csak pusztít. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy magában hordozza a megtisztulást, ám ehhez tisztelettel és alázattal kell bánnunk vele.
Diának egyértelműen az akarat hatalmát kell megtalálnia. Izabellának a teljes átalakulásra van szüksége. Ninának meg kell szabadulnia a gátaktól és szabad folyást kell engedjen vágyainak. Szenvedélyre és inspirációra pedig mindhármuknak szüksége van. Elindítottam őket az úton. Dia és Izabella hamarosan el is érik céljukat. Ninának azonban az út nehezebb és hosszabb szakasza még hátravan.
Egyszerre lépnek a szentélybe, egymás kezét fogva. Különös kapcsolat van közöttük, támaszai egymásnak már hosszú ideje. Mindig öröm ilyen köteléket látni.
– Üljetek le! – mutatok magam elé a földre.
Egymásra néznek és látom, hogy szavak nélkül bíztatják egymást. Amikor látom, hogy kényelmesen elhelyezkedtek, meggyújtom a tüzet. Hagyom, hogy kicsit elvesszenek a látványban, hogy a lángok magukkal ragadják őket.
– Bármi is okoz fájdalmat most a jelenben, vagy akár a múltból cipeljük magunkkal, nem árnyékolhatja be a boldogság reményét. Ha most úgy is érzed, hogy csatát vesztettél, ne feledd, hogy mindenképpen bölcsebb lettél egy leckével. A tanulságot vond le és az alapján haladj tovább az utadon. Ne engedd, hogy a fájdalom, a kétségbeesés megbénítson, ne kapaszkodj ezekbe a negatív érzésekbe. Jól jegyezd meg, hogy amit ma gondolsz, amit ma érzel, az befolyással van a holnapodra. És a holnap mindig egy új kezdet, ami magában hordozza a reményt. A remény pedig elűzi a negatív érzéseket és gondolatokat, hogy helyet adjanak a boldogság utáni vágynak. Ez pedig már bizony tettre sarkall! Mert bizony mi magunk kell megteremtsük saját boldogságunkat. A mai szertartást a ti boldogságotokért ajánlom fel. Imádkozom, hogy meghalljátok a belső énetek hangját és legyen erőtök aszerint cselekedni, amilyen döntést meghoztok a jövőtökre nézve. Nézzetek mélyen a lángokba és koncentráljatok a belső hangotokra, ez elvezet a valódi önmagatokhoz. Önmagatok megismerése a nyitja a boldogságotoknak.
Az előző részt itt olvashatod.
A következő, befejező részt itt olvashatod.
Ha tetszik a történet oszd meg és ajánld az oldalt ismerőseidnek!
