Tudod miket mond rólad is? Inkább neked is haragudni kéne rá…

Tudod miket mond rólad is? Inkább neked is haragudni kéne rá…
Az üzenetem most neked szól, aki ott állsz egyedül, tele kételyekkel és kérdésekkel, reszketve…
Tudod, az a baj ezzel a világgal, hogy a legtöbben elfelejtették azt az érzést, hogy hála. Hogy mindenki azt hiszi, hogy alanyi jogon minden jár neki.
Tökéletes leszel akkor, ha elhiszed végre, hogy nem a tökéletestől lesz boldog az élet, hanem a boldogság teszi tökéletessé!
Én kitártam előtted szívem kapuját, de te nem léptél be rajta. Csak tétován álldogáltál a küszöbön.
Őrület, nem?! Kíváncsiak vagyunk egy nagyon fontos kérdésre, mégis vad találgatásokba fogunk, ahelyett, hogy megvizsgálnánk a tényeket.
Most már a felső egy százalékhoz tartozunk, mindez hozzátartozik. Élvezd, drágám!
Érzem, ahogy ebben a pillanatban egy könnycsepp gördül le az arcomon. Égeti. És a szívemet is perzselni kezdi a fájdalom. Nem tudok mit mondani. Átkozottak vagyunk.
– Szerintem ezt már a legelején tudtuk, hogy így lesz… – nyögőm ki végül, kitépem a karom és egy perccel később már a taxi hátsó ülésén suhanok az éjszakában.
És nem érem be olcsó utánzatokkal vagy gyenge hasonmásokkal.
Ne engedd, hogy a múlt árnyai rabláncként tekeredjenek az életedre és belehalj a jelenbe.