Így utólag már persze okosabb vagyok, de abban az élethelyzetben más voltam.
Egyetlen este elég volt, hogy kiábránduljak belőled
bővebben
Ma végre rájöttem: nem kellettem neked – kár volt ezen hónapokig agyalnom
A semmiből csapott le ránk, egyetlen mozdulattal hasítva ketté a szerelmünk aranyfonalát.
Várok rád, de már nem sokáig
Én készen állok, hogy mindezt vállaljam. És tudok várni rád, de nem örökre.
Na mindegy, persze megszoktam – de most elég volt!
… és Bori ezen a csípős őszi reggelen rádöbbent, hogy igazából nem is tudja, mire vár.
A nagyim 5 mondata, ami segít túlélni az “eztnemélemtúl” napokat
A „nemélemtúlnapok” túlélésének ősi titkát most te is megismerheted!
Már nem kell, hogy mindenki szeressen
Hosszú utat jártam be. Hosszú, kacskaringós utat, olykor hihetetlen magasságokat megjárva, ahonnan biztos volt az út lefele és még lejjebb.
Rögös az út mögöttem, kell-e, hogy a gyermekemé is az legyen?
Piszkosul akarom, hogy a gyermekemnek ne kelljen olyan helyzetekkel megküzdenie, mint nekem. De vajon ő szeretné-e?
Amikor már nem is veszekedtünk…
Nem tudtam mit mondani, mert amit mondani akartam igazán, már hasztalan lett volna.
Ami elromlik, azt meg kell javítani – de vajon meddig?
Oka volt annak, hogy én mindent beleadtam, és oka volt annak is, amikor feladtam.
Őszinte akarok lenni, de félek, hogy így elveszítem őt és őket
Féligazságok és kegyes hazugságok. Tényleg csak ez visz előbbre?
